Csalikavalkád

 

Reklámok
Kategória: Balaton, balin, balsa, crank, crankbait, csuka, domolykó, egyéb, elado, faragás, felszíni, hendméd, popperes, propper, sügér, steveolures, topwater, UL, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Márciusi tél

Hajnali négy van, már megint nem alszok. Ülök a cserépkályha mellett, a három kutyám körülöttem sertepertél, én meg csak bámulom az újra fehérbe boruló udvart. Előző nap hajnalban ugyanez történt. Szakadt a hó, amely napközben majdnem teljesen elolvadt. Nem akarom én már ezt, öreg vagyok ehhez! Miért nem akkor jött a tél, amikor itt volt az ideje és én miért nem tudok aludni? Hiányzik már a peca piszkosul, amire ez a megkésett tél még rátesz egy lapáttal. Milyen egy hosszú hétvége, négy napos ünnep volt ez így? Milyen?

Lehet hogy régen is voltak ilyen tavaszok, de a rossz emlékeket elhomályosítja, míg a kedves, szép emlékekét egyre fényesebbé változtatja az idő.

Tavaly ilyenkor már túl voltam a második domolykópecámon. Idén is nagyon tervezgettem, de sokáig meghiúsulni látszott a dolog, hisz a víz a kései hó olvadása és a márciusi esőzések miatt megáradt. Vize zavarossá, hordalékossá, horgászhatatlanná vált.

Mivel még hétvégén is negatív hírek érkeztek, így lemondtam már az egészről. Aztán szerdán Zénó nem bírt magával és kiment ránézett pár helyre. Legnagyobb meglepetésünkre a folyó bár magas volt és kép alapján helyismeret nélkül azt is nehéz lett volna eldönteni, hogy melyik az út és melyik a folyó, de letisztult a víz.

Igaz halat nem fogott a barátom, de ennyi elég volt nekem ahhoz, hogy már rendeljem is a napijegyet a horgaszjegy.hu oldalon. Itt becsúszott egy hiba! Az engedélyem ugyanis otthon volt és elfelejtettem felrögzíteni az új állami jegyemet.

Rövid úton egy telefon után sikerült az utolsó akadályt is elhárítanom. Nehéz pecának ígérkezett, de az előrejelzések miatt a négy napból ezt az egyet ítéltem meg horgászatra alkalmasnak. Eredetileg úgy terveztük, hogy egy barátom is jön velem, így írtam neki, hogy végül elhozta e az engedélyét, mert ha igen, akkor minden szükséges eszközt a rendelkezésére tudok bocsájtani. Sajnos az engedélyét sem hozta magával és a halőrök nem fogadták volna el neki a fényképeken bemutatott igazolványt, ennek ellenére úgy döntött velem tart.

Én biztos megbolondultam volna a helyében, ha nem horgászhatok, de ő azt mondta még mindig jobb neki így, kint a szabadban, mint a négy fal között.

Napkelte után kicsivel érkeztünk. A zúgó nem látszott ki a hatalmas víztömegből. Csak néhány burvány jelezte, hogy a medréből kilépett víztömeg megtörik valami akadályon. A partról megdobható helyek száma erősen korlátozottá vált. Ráadásul amikor beléptem az egyik helyen a vízbe, hogy jobban dobhassak, csak akkor vettem észre a beáramló hideg víz végett, hogy valami egy korábbi horgászat alkalmával elvágta a gumicsizmám oldalát.

Megnéztünk még pár partról is ígéretesnek tűnő helyet, aztán a mellescsizma mellett döntöttem. Itt jöhetne is a fasza reklámszöveg, hogy a prologic mellessben milyen komfortosan éreztem magamat, nem fázott benne a lábam és a sokszor több száz méteres, vagy kilométeres parti sétákon nem izzadtam bele egyáltalán de ez kamu lenne!

Ilyenkor amúgy is csak az igazi hülyék mennek bele a vízbe! Délután kettő felé bizony már fázott a lában dupla zokniban is a csizmarészben. Amikor az autóhoz kellett visszamenni akár kilométereken keresztül a töltésen egyhuzamban, miközben persze mindig kisütött az a fránya nap is, akkor azon a bizonyos testrészemen is az izzadság folyt! Ha pedig melles csizmában szélben kel a kisdolgot elvégezni, hát…. 😀

Ahogy a képen látszik bizony az eredeti meder határán, ahol máskor száraz lábbal szoktunk ácsingózni a sima csizma igencsak kevés lett volna. Voltak olyan részek is, ahol derék fölé ért a víz. Tiszta volt, de magas és gyors. Akkor még egyetlen kapásnak is örülni tudtam volna.

Szerencse hogy barátom nem kockáztatott hisz egyszer csak a halőri autó parkolt le az enyémmel szemben a töltésen. Felszólított, hogy mutassam meg az irataimat és álljak félre, hogy elférjen. Majd közölte, hogy ő etikátlannak tartja ilyenkor a rablóhalakra történő horgászatot, mert ezzel veszélyeztetem a folyó két fő halát, amiből az egyik a süllő. Majd gyorsan hozzátette, hogy igaz ezen a szakaszon egyáltalán nincs belőlük! 😀

Öt perces diskurzus után a halőr odébbállt, ahogy mi is másik pályát kerestünk, mert nem akartam megszakítani az etikátlan horgászatot, ha már idáig eljöttünk.

A másik pálya jó fél órás autóútra volt, ráadásul az utolsó pár kilométert inkább nevezném tereprallynak. Személyautóval nem biztos hogy meg mertem volna kockáztatni, de így is necces volt!

A víz itt kevésbé volt magas, de kellett a melles és egy befolyó alatt pár száz méterrel a mélyen járó, barátom által kegyetlen cranknek nevezett céges csalival megfogtam a nap első halát. Persze, akkor még nem tudhattam, hogy lesznek még jelentkezők a későbbiekben, de a helyenként előbújó nap, a kishalmozgás és az ígéretesnél ígéretesebb pályák azért sejtettek valamit a történésekből.

Hetek óta nem horgásztam és akkor is csak egy tilalmas kis csuka szánt meg sügérezés közben. Bár a  faragás töltötte ki minden szabadidőmet, már nagyon kellett a lelkemnek ez a hal!

Ugyan nem kapitális, de igazán szép színezetű, hasas domolykót fényképezhettem. Divatosan mondva, made my day!

Itt volt az ideje, hogy a saját csalijaimmal is megpróbálkozzak. Végül az egyik 5 centis süllyedő crankem volt az, aminek ilyen vízállásnál és sodrásnál a leginkább működni látszott. Az egyik dobás után 4-5 métert húztam – eresztettem a meder közepén, amikor ráduplázott valami, de sajnos a gyors bevágásom ellenére sem ült a horog. Rápróbáltam még kétszer. Szomorúan konstatáltam, hogy megszúrhattam, így nem akart újra támadni. Egy gyors csalicserével azért megpróbálkoztam, nem is hiába. Gombár Peti barátom kézi készítésű békája nem hazudik, ezt már nagyon rég óta tudom. Túldobtam az iménti kapás helyén és határozott ütéssel vette le azt a nap második hala.

Hasonló méret volt az előzőhöz, de sokkal jobban védekezett és húzni kellett a finom cuccal, hogy az eredeti part növényzetébe ne feküdhessen bele. Nem volt rossz hogy a 221 centiméteres custom ul jutott nekem és nem a rövidebb! 😉

Innentől meg kellett próbáljam a nagy halat. Rengeteg csalit kipróbáltam, de mindig visszakerült a kedvenc lárvám. Egy gond volt ezen a napon, hogy csak folyással egy irányban lehetett elhúzni a folyó sebességével azonos tempóban. Ez a hideg vízben még annyira nem gyors halaknak kicsit soknak bizonyult, de így is volt rá négy akcióm a hátralévő időben. Amiből a második akciónál a nap hala látott kapással szedte rövid zászlón a az eredeti mederhatár mellől kitámadva.

Sokan kételkednek ebben a csaliban és bár ez a hal még messze volt a gyomorból hörgő mérettől , azért már nem volt rossz jószág. Azt szoktam mondani, hogy ezt a csalit nem megenni, hanem megölni akarják a telények és ennél a kapásnál ez bizony így volt.

Barátom ha éppen nem másfelé bóklászott átélte velem az eseményeket. Látta a botspiccen a kapásokat és bár nincs hátul szemem még azt is el tudom képzelni, hogy ilyenkor reflexből bevágott a halaknak! 🙂

Párat ugyan dobtam még ez után a hal után és volt még egy, vagy két kapásom, aztán úgy döntöttem elég volt. A mellesből, a hideg vízből, a szélből, a felhőkből az időközönként kisütő napból, a folyóból, a halakból. És most itt ülök március 19.-én a kályha mellett, a kutyáim körülöttem sertepertélnek. Havazik, fehér az udvar, a folyó árad, de újra mennék vissza, mert ez az életem!

 

Kategória: Balaton, crank, crankbait, csuka, domolykó, faragás, folyó, gázolós, gpepplures, hendméd, pecavilág, PV, steveolures, szávázs, UL | 4 hozzászólás

Az értékelés

Ahogy nem is olyan régen megírtam a wobblerkészítős játék beküldési határideje lejárt.

Úgy gondolom, hogy a visszalépések ellenére a srácok kitettek magukért. Végül nyolc nevező tizenhét pályaművét kellett megtekintenünk és eldönteni, hogy melyik is a legjobb – legszebb – leginnovatívabb – leginkább használható közülük?

Két kislány és hat fiú mérettette meg magát végül, a legifjabb mindössze 7,5 éves. Az ő esetében elsiklottunk az apai segítő kéz felett. Ahogy Zolika írta az értékelésében: “Mit nem adtam volna, ha 7,5 évesen ekkora áhitattal kenhettem volna a Devcont.” 🙂

Sok gyerek élete első csaliját készítette, majd volt aki ezen felbuzdulva nekiállt egy másodiknak, esetleg harmadiknak is. Volt aki imponáló módon (bár ez egyáltalán nem volt feltétel), halas képekkel is jelentkezett. Két veszprémi kis srác mindennapjait figyelemmel kísérhettem az arckönyvön keresztül, hiszen a kérdések mellett napi szinten jöttek képek az aktuális helyzetről, később videók kádban úszó csalikról. Megpróbáltam a segítséget feléjük minimalizálni, nehogy túl nagy előnyre tegyenek szert, de ahogy hallom nem én voltam az egyedüli, akit kérdésekkel bombáztak! 😀 Itt főleg a fiatalabb Bencére gondolok! 😉

Kezdeném a sort Borsodi Endrével és mivel egy levelet is írt a nevezés mellé így a húgával egybe veszem, de természetesen külön értékeltük őket is.

Én 14 éves vagyok.
Első csali egy 7cm hosszú wobbler 12g súlyú, kifejezetten balinos csali. Külön büszke vagyok erre, mert a belsejében lévő szivaccsal eltudtam érni azt hogy a felszín alatt kb. 10cm-rel ússzon. A hátát csillámos körömlakkal vontam be azért fénylik ennyire.
Második wobbler egy felúszó inkább domolykós csali. Szintén csillámmal vontam be.
Harmadik wobbler a nemsokára 11éves húgom nevéhez fűződik, bár a végső lakkozásban és a “felhorgolásnál” segítettem neki.

Saját értékelésem:

Róluk első körben az ugrott be hogy nagyon aranyosak! 🙂 A csalikon látszik az igyekezet és az is, hogy nagy valószínűséggel még nem olyan rutinos csalikészítők. A minnow festése szerintem nagyon ígéretes, a balinok valószínűleg díjazni fogják a csalit a két duci wobbler pedig kiváló jász és domolykó csemege lehet.

Zolika értékelése:

Borsodi Endre: Tetszik, hogy bonyolultabb festésekkel próbálkozott. Külön plusz pont, hogy le vannak takarítva a vonószemek, és a terelőlapka, ami ráadásul nem utólag lett befűrészelve, így szebb, én is így csinálnám, ha nem lennék hozzá lusta. 🙂 Amit tanácsolok: a drót szebb hajlítása sokat dobna még a csalin, főleg a hátsó füleknél, amik félig eltűntek a lakkozás hatására.

Borsodi Nóra: Le merem írni: ez a csali nekem jobban tetszik, mint a testvére wobblerei. Ilyen színkódot és mintát én is csináltam anno (ráadásul még szem nélkül is!), ették is a csukák szépen. Szemet azért tennék rá, de simán dobálnám a csalit. Bravó!

Domonkos Bence 13 éves veszprémi srác volt az egyik, akinek a fejlődését nyomon követtem.

Saját értékelésem:

Azt kell mondjam elképesztő amit az első csalijától a harmadikig elért! Az elsőt újrafestette  ahogy látni fogjátok. Ennél a csalinál oldalnézetből is látszik, hogy a hasi vájatot nem sikerült még szépen eltüntetni, de a harmadik fóliás csali már nagyon pöpec lett. Airbrusht, hálót az utolsó csalinál pedig fóliát is bevetett. Sajnos ide nem tudom becsatolni, de a mozgása alapján igazi balatoni balincsemege lesz! Én azt írtam a srácnak, hogy a helyében nem vennék több gyári csalit!

Zolika értékelése:

Basszus. 3 csali alatt ennyit fejlődni, az a nem semmi. Az a kék, japán stílusban karcolt pikkelymintás csali nagyon fain lett. Egyik favoritom. A hátsó horogfülön kívül nem tudnék belekötni. 😉

Következő nevezőnk Járó Bálint, igaz január elsején már csak az U19-es kategóriába fért volna bele, de a nevezését még elfogadtuk.

Szolgálati közlemény: Bálint nem adott meg életkort és a facebook profilja alapján 99-es születésű. Most írt hogy 17 éves. Szóval még bőven határon belül van!

Saját értékelés:

Vele hetente, két hetente értekeztem. Annak ellenére, hogy többször jeleztem neki, semmiképpen nem harapom el a torkát elég bizonytalan srác benyomását keltette, pedig semmi oka nincs rá, hiszen a horgászatban és a műcsalikészítésben sem ügyetlen. Azért egy kétrészes csalit elkészíteni nem piskóta szerintem! Szöcske nevű csaliját a kérése ellenére sem vettem ki és valakinek nagyon bejött! 😉 Bár a halas kép végül nem került bele a bejegyzésbe a szöcske bizony hozott már neki balatoni kövest!

Zolika értékelése:

A kétrészes csaliért plusz pont, a letisztult pikkelymintás designért szintén. A kinézeten lehet még szépíteni, de azt tudjuk, hogy csak a horgászoknak készül. Technikailag így képről nagyon rendben vannak!

 

Nagy Alex 17 éves.

Üdvözletem!
A versenyre szeretnék jelentkezni. Nagy Alexnak hívnak és 16 éves vagyok. Ezzel a felszíni jászos cserebogárral és felszín közelében járó darázzsal indulnék.

Saját értékelésem:

A képek sajnos nem annyira adják vissza, de ezek egyáltalán nem rossz csalik, a darázsnak a festése is elég tetszetős, nem csak a formája. Ha jász vagy domolykó lennék biztos nem tudnék ellenállni egyiknek sem!

Zolika értékelése:

Kis csalit, pontosabban jó kis csalit nehezebb csinálni. Biztosra veszem, hogy Kecskés Viktornál ez lesz a befutó, ő nagy bogárfan. A pici terelőlapokat én vékonyabb plexiből csináltam volna, de azon kívül tökéletes kis alkotások. Domira dobnám. 🙂

Pék Barnabás 16 éves.

Sziasztok!

A kiírt versenyre jelentkeznék ezzel az új egér-popperrel, amit az elkövetkezendő csukaszezonra faragtam.
Köszönöm szépen a lehetőséget, sokat dolgoztam rajta!

Sziasztok!

Csatoltan küldöm a másik nevezni kívánt wobblerem, amellyel 2 balint is sikerült fognom tavaly.

Saját értékelésem:

Ez a most mit lehet ezekre a csalikra mondani kategória! A balinos csali nagyon király! Mivel követem a srácot a youtube csatornáján, így láthattam az egész készítési folyamatot. Ügyes, eredményes! Az egér pedig az enyhén lapuló nyuszifülek ellenére, mit is mondhatnék? Gratulálok! Pfff……  Azért ez nem semmi ennyi idősen!

Zolika értékelése:

Az egérpoppernek valljuk be kreativitásban és összetettségben nincs párja. Az egyszerű festést is elviszi az ötlet. Ráadásul engem megvett a werkfotókkal: az a gyönyörűen megcsiszolt fa ütős. Én neki ítélem oda az aranyérmet!

Réti Bence, 16 éves.

A másik veszprémi srác. Róla már volt korábban bejegyzésem. Tavaly a segítségemmel kezdett el pergetni és most elképesztő kreatív ötletekkel rukkolt elő!

Saját értékelésem:

Egyik alkalommal feltett nekem egy kérdést: Nem baj ha a WTD-nek nem teljesen WTD formája lesz? A képeket, és a videókat látva, azt kell mondjam, egyáltalán nem! Az a Balaton alakú csali nálam annyira beütött hogy meg is szereztem a készítőjétől, azzal a szándékkal, hogy balint fogok vele! Az egyetlen dolog, amiért nálam nem ez a csali lett a legjobb végül az, hogy nincs a test végigdrótozva. Így sajnos nem merem dobni, mert a Tihanyi-félszigetnél simán eltörhet. A megoldás csak az lehet, hogy óvatosan felkoncolom és újradrótozom! 😀

Zolika értékelése:

A legtudatosabb versenyző, ez egyértelmű. Tudja miben erős és arra fektette a hangsúlyt. A Balaton WTD az év ötlete, ezek után valakinek muszáj lesz vele fognia egy balint a Balcsiból.

Surányi Szofi, 7,5 éves.

Nem az első wobblere ez, már csináltunk közösen többet is: kb négyet fejeztünk be eddig, de van még ugyanennyi félbehagyott darab is.
A festést szereti a legjobban, de most lépésről-lépésre csináltuk együtt: két darabot csináltunk egyszerre: én mutattam, ő utánozta. A lombfűrésznél volt pár vágólap csere, plusz a faragókésnél a szívbaj kerülgetett (még szerencse, hogy Anya nem látta), de ügyesen megcsinálta azt is, és a balsába mélyre szaladt vágásokat jótékonyan elfedte az alap gyantázás.
A forma az én sablonjaim közül való, de a festés rész teljesen saját kútfő. Van egy plüss cetcápája a Szenilla nyomában rajzfilmből, és ez volt a terve, hogy cetcápásra festi a fahalat. A legnagyobb meglepetésemre ez egész jól sikerült. Egyedül a csillámpor mennyiségébe szóltam bele, mert gyakorlatilag eltakarta volna vele a szép festést.. Az airbrusht kihagytuk, és csak ecsettel dolgozott.
Nagyon büszke vagyok rá, már csak azért is, mert a befejező feladatokat ő hajtotta, hogy mindenképp legyen kész határidőre.
Szofi nem nagyon pecázik, ez a műhelymunka és fahal készítés sokkal inkább apa-lánya közös időtöltés fontossággal bír (mindkettőnk számára).

Köszönettel,
Korvin

Saját értékelésem:

Büszke is lehetsz Tamás! Nem semmi egy ilyen kisgyerek figyelmét egy műhellyel így lekötni, nekem soha nem sikerült.

Zolika értékelése:

Mit nem adtam volna, ha 7,5 évesen ekkora áhitattal kenhettem volna a Devcont. Az a werkfotó többet mind minden szónál, meghatódtam, komolyan. Ebbe a csaliba akkor se kötnék bele, ha muszáj lenne…;)

 

További értékelések.

Cruelbaits – Nacsa Gábor:

Hello Steve!

Én Pék Barnának adnám a csalimat legszívesebben!

Nem a legjobb pályamű, de korához képest erre szavaznék.

Fátyol Csaba:

Borsodi Nórát választotta.

Facskó Tamás:

Pék Barnabásra szavazott.

“Nehéz döntés volt mert látszott hogy mennyire igyekeztek. Szívem szerint lehet hogy másik srácnak adnám de igazságtalan lenne. Úgyhogy az egeres srácnak adok két csalit, nálam ő nyert: az egeret meg a kisebb wtd-t kapja. A másik kettőt rád bízom, egy wtd meg egy domis ul. Ha lehet úgy oszd el hogy tudják használni a vizeiken.”

Vizoviczki András:

Domonkos Bencét választotta.

Nagyon ügyes srácnak tűnik el sem tudjuk képzelni 3-4 év múlva miket készít majd!

Peti Balázs:

Helyette a fia választott. Szerinte két első helyezett van. Pék Barna egere, és Járó Bálint szöcskéje.

Göcző Bálint:

Skill szavazata már a felajánláskor eldőlt, hisz a legfiatalabbat választotta, aki nem más, mint Surányi Szofi.

Taskovics Balázs:

Egyszerűen annyit írt, hogy a hat darab általa küldött WTD-t a hat srác kapja, annyi volt a kikötése, hogy a kevésbé kishal formájú legyen Domonkos Bencéé a kitartásáért.

Zemba Ákos:

Ákost leginkább Pék Barnabás egere fogta meg, mivel tudja milyen nagy munka egy ilyen csalit elkészíteni, hiszen ő is egy egeret ajánlott fel nyereménycsalinak. Mivel nem akartunk neki a saját egere mellé egy másik egeret adni, ezért Ákos az alábbi döntést hozta:

“Bejött nagyon, ahogy Endre a kopoltyúformát kialakította. Szóval kapja ő!” (Végül így is kapott egy egeret. – a szerk.)

Nagy Gábor:

A balatoni területi jegy felajánlást nem határoztuk meg, hogy ki kaphatja, de legyen szempont az is, hogy lehetőleg hasznát vegye az illető nyertes. Én ugyebár a “várhatóan legmesszebbre dobható balinveszélyes csali” készítőjének ajánlottam fel a közös horgászatot. A képek és a méret/súly adatok alapján így Domonkos Bence és Borsodi Endre 7 cm/11-12 gr-os csalijai felelnek meg leginkább az előre kitűzött elvárásoknak. A szebb kidolgozás és az egyedibb ötlet miatt Domonkos Bencét hirdetném ki az én győztesemnek. A közös horgászat helyszínében megegyezünk, de a csalijával szerintem a Balaton bármely pontját jó esélyünk lesz balint fogni. Gratulálok minden indulónak, sok sikert a továbbiakra!

Kecskés Viktor:

Az ő értékelésén látszik, hogy mérnökemberről van szó. Annyit hozzátennék, hogy nem minden esetben értek vele egyet. Egyrészt ő nem műcsali készítő, tehát nem tudja egy – egy wobblert mennyire “egyszerű” megalkotni, másrészt nem láthatott egyes csalikról videókat sem.

Szia!

3 fő szempont szerint Használhatóság (tudnék-e vele valamit fogni), Külalak (színek festés, faragás, gyantázás), Ötlet (másolat, vagy saját ötlet) (igaz kép alapján nehéz eldönteni, de ezek alapján próbáltam amennyire lehetett), 1-10 között osztályozni a csalikat
Íme a lista:

Borsodi Endre: 7 cm floating: Használhatóság: 3 Külalak:5 Ötlet:3 ; domis felúszó:Használhatóság:7 Külalak:5 Ötlet:5
Borsodi Nóra: Használhatóság:7 Külalak:5 Ötlet:5

Domonkos Bence, A kék csali gyanúsan szuper…A többihez képest fényévekre (biztos, hogy ő csinálta?. “Döglöttkutya: Használhatóság:6 Külalak:4 Ötlet:7 ; Világoskék: Használhatóság:5 Külalak:5 Ötlet:5 Sötétebbkék: Használhatóság:3 Külalak:9 ötlet:5

Járó Bálint: Balinos: Használhatóság:3 Külalak:5; Ötlet:7 JSR Használhatóság:7 Külalak:6; Ötlet:4 sr Használhatóság:8 Külalak:7;Ötlet:2

Nagy Alex: Cserebogár:Használhatóság:7 Külalak:6 Ötlet:4 ; Darázs:Használhatóság:8 Külalak:6 Ötlet:6

Pék Barnabás: Egér: Használhatóság:7 Külalak:6 Ötlet:9 ; Minnow: Használhatóság:8 Külalak:6 Ötlet:4

Réti Bence: Balaton Használhatóság:2 Külalak:6 Ötlet:10 ; Egerke: Használhatóság:7 Külalak:6 Ötlet:10 Magyarország: Használhatóság:1 Külalak:6 Ötlet:10

Surányi Szofi: Ügyes próbálkozás 🙂

Gombár Péter:

Az egész wobblerkészítő verseny egy poénnak szánt megjegyzésből indult (Tényleg poén volt? Én meg töröm itt magam hetek óta! 😀 ) . Aztán Steve meghirdette, és akkor már drukkoltam, hogy minél többen jelentkezzenek. Azt hiszem, a rövid határidő ellenére egész komoly mezőny gyűlt össze néhány igazán ígéretes darabbal. Külön örülök neki, hogy ilyen sokan belekezdtek, és hogy többen életük első próbálkozásával neveztek. Nálam az értékelés alapját az képezte, hogy szívesen tenném-e a csalit a kapcsomba, “látom-e benne a halat”. Ez alapján Pék Barnabás minnow-ja érdemelte ki nálam az első helyet, amit közvetlenül követtek Járó Bálint munkái. Ezek mind halfogásra lettek tervezve. Barnabás csalija mellett a fő érv az egyedisége, és ha már egyediség, akkor mindenképpen említést érdemel Réti Bence Magyarország- és Balaton-WTD-je is. Nem kevés munka lehet bennük. Ugyancsak komoly energiát fektetett a csalikészítésbe Domonkos Bence, aki idejét és energiáit nem kímélve szerintem Magyarország összes csalikészítőjével felvette a kapcsolatot néhány jó tanács reményében. A kitartását a magam részéről én szeretném egy különdíjjal jutalmazni.
Nagy Alex bogárimitációi is elismerést érdemelnek, és Borsodi Endre is igazán ígéretes balinos csalit alkotott. Végül, de nem utolsósorban a hölgyek is kitettek magukért. Endre húga és Surányi Szofi is igazán művészi festéssel látta el fahalait.
Ahogy az elején is már írtam, igazán örülök a pályaműveknek, annak pedig különösen, hogy manapság, a digitális kütyük világában a tizenévesek között is akadnak szép számmal, akik barkácsolásra adják a fejüket.
Jövőre folytatjuk! Addig is görbüljön sokat mindenkinek.

Horváth Ferenc:

Időközben egyre több felajánlás érkezett. A legutóbbi bejegyzés óta is jöttek plusz ajándékok. Már másfél hónapja tudom, hogy nálam MINDENKI NYERT aki elindult ezen a pályázaton, így mindenki “gazdagabb” lesz egy SteveOlureS wobblerrel. Rengeteg jó ötlet közül nem volt egyszerű választanom, de ahogy a legtöbb felajánlónál nálam is Pék Barnabás bizonyult a legjobbnak, így arányában a legtöbb ajándékot is ő fogja kapni. Mivel mindenki kap a nevezők közül valamilyen díjat, így remélem még motiváltabban szállnak majd harcba a következő versenyben. Mert lesz következő IS! 😉

Azt gondolom a nyereményeket látva megérte a versenyen indulni

Pék Barnabás + Horgászat Kecskés Viktorral

Járó Bálint

Nagy Alex

Surányi Szofi

Borsodi Endre

Réti Bence + éves balatoni ifjúsági területi jegy

Borsodi Nóra

Domonkos Bence + déli parti vízben állós balinhorgászat Nagy Gáborral

Sokat gondolkodtam, hogy a postázás, vagy a poszt legyen e előbb, de végül a poszt mellett döntöttem, mert már nagyon izgultak a gyerekek. Nem volt olyan egyszerű ez az egész játék, mint ahogy sokan gondolnák. A gyerekek folyamatosan bombáztak, akadtak rosszakarók és olyanok is, akik meg akarták mondani hogyan kellett volna.

Nem volt ez az egész tökéletes, de jót akartunk és végül szerintem mindenki boldog lehet. Figyeljétek a blogot, mert lesz második játék is! Lehet kicsit másképpen, de mindenképpen lesz! A két Bence személyesen, a többiek jövő héten postán várhatják a nyereményeket.

Gpepp, Steve

 

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, crank, crankbait, egyéb, faragás, felszíni, gázolós, hendméd, jerk, pályázat, skillwobbler, steveolsures, topwater | 2 hozzászólás

A hordó már kiolvadt, a folyók még áradnak!

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, crank, crankbait, csuka, domolykó, elado, faragás, felszíni, folyó, hendméd, légiós, propper, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Még mindig a hóban

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, crank, crankbait, egyéb, elado, faragás, felszíni, hendméd, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Crankbaitek a hóban

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, crank, crankbait, domolykó, egyéb, elado, folyó, hendméd, parti, patak, steveolures | Megjegyzés hozzáfűzése

Határidő vége

A korábban meghirdetett wobblerkészítő verseny ma éjféllel zárul!

Tegnap este is érkeztek még pályaművek és az utolsó napokban kaptunk még két felajánlást is.

Balu barátom két könyvet ajánlott fel az általa kiválasztott pályaművek készítőjének.

Zemba Ákos pedig egy saját készítésű műcsalit ajánlott fel az általa kiválasztottnak.

Elég komoly munkának tűnik így képen, de egyenlőre csak ezt az egy utolsó pillanatos nyereményt tudom – akarom megszellőztetni. Egyrészt még nincs mindegyik a kezemben, másrészt nem akarom a poént lelőni! – lehet izgulni srácok! 🙂

Köszönjük minden nevezőnek a részvételt, kicsit sajnáljuk a visszalépőket és a bátortalanokat, de talán ha indítunk még egy pályázatot hosszabb határidővel, akkor majd még több résztvevő alkotásában gyönyörködhetnek majd az olvasók.

Eredményhirdetés két héten belül várható, ugyanis rendszereznem kell még a beküldött pályaműveket és ki kell küldenem a felajánlóknak, hogy rámutathassanak a kiválasztottjukra – kiválasztottjaikra. És nem ártana ha beérkezne minden felajánlott nyeremény! 🙂

 

Kategória: ajándék, balsa, egyéb, faragás, hendméd, pályázat | 1 hozzászólás

Csukapergetésem evolúciója – második rész – vendégírás

A sok dicsérő komment után Zsolt barátom hamar nekilátott a második résznek. Ő is belesett abba a hibába, mint amibe én is szoktam. Újra olvasom, javítok – törlök, újraolvasom, javítok- törlök….. Soha nem lehet egy írásra azt mondani, hogy készen van! Akárhányszor újraolvasom bármelyik írásomat, mindig találok benne hibákat, vagy olyan részt, amit máshogy írnék.

Szóval itt a második rész, amely nem kevés szakmaiságot tartalmaz. Felszerelések, zsinórok, előkék, csalitípusok, színek és időszakok.

Nem hibátlan írás ez sem, ahogy egyik sem az, de nekem mégis nagyon bejön, mert egyrészt hatalmas tudás van mögötte, másrészt a nyelvezete kicsit más, mint felénk, harmadrészt hatalmas szófordulatokat tartalmaz, melyek az igazságtartalmuk mellett hangos nevetésre késztetik az olvasót.

“A csukák a “megölöm, mielőtt ő öl meg engem” indíttatástól vezérelve szállnak szembe vele.” 😀
“Hatalmas ellenállása van a vízben, rángatáskor a táj is beleremeg. ” 😀

Szóval Zsolti nem kívánom, hogy sokáig tartson nálatok a fagyszünet, de ha van még ilyen vagy hasonló a tarsolyodban, akkor ne tartsd magadban!

Személy szerint ebből az írásból többet tanultam a csukás jerkpecáról, mint bármilyen írásból eddig, amit valaha olvastam!

Mivel Németországban nem dobtam vasakat, így nem tudom mekkora eredményt értem volna el velük. Nyilván fogtam volna már sok szép halat vasakkal is. A kanál eléggé autentikus és használnám is, ha nem tekerné be a zsinórt. A gumikat továbbra is használom szélcsendes időben, mikor a csukák túl mélyen dolgoznak. Szinte csak castinggal dobok gumihalat. Ezzel a módszerrel gumizni nekem könnyebb, az én csalimozgatásomhoz jól passzol.

A pálya továbbra is nehéz tud lenni, ez benne a szép, mindig kihívás jó halakat fogni.

Ami nagyon érdekes nekem az az, hogy senki sem perget csukára rendszeresen a tavon rajtam kívül. Hogy lehet ez? Alig látok visszatérő arcokat. Egy német srácot látok mindig kint aki kizárólag nagy sügérre perget a csónakjából. Sokan jönnek napijeggyel még májusban és aztán az őszi idényben és nap, mint nap rommá dobják a tavat. Nyáron kevesen és novemberben már szinte senki sem dobja a csukát.
Nem hiszem azt, hogy csak nekem éri meg…

Szinte mindenki vasakkal, monoton wobblerrel, közepes gumikkal dob. Nagyon ritkán láttam nagy gumihalat fent és jerket még soha senkinek.

Egy pergető kezében láttam összesen castingpecát az évek során, ő WTDt dobált. A németek csónakkal vontatják naphosszat az “élő” halat. Pedig lehet pergetve szépen fogni.
Nem ez a jellemző, de fogtam már egy nap 10 halat is amiből 3db volt 60+os és még kettő 70+os. Nyári időszakban is fogtam már sokszor szét magam és a november is jól adja. Kinek nem elég ez?

Szóval nagyon megéri az egész szezonban itt csukára dobálni és mégis csak én csinálom.
Ebből lehet valamelyest következtetni arra, mi a különbség a hagyományos és a castingos-jerkes peca eredményessége között. Nekem nagyon bejött a víz, másoknak nem.

Korábban próbáltam kisebb csalikkal csukára horgászni, mivel mindenképpen kapást akartam. Ma már a csukák területvédő hajlamára építve, óriási ismérvű brutalitással megáldott SXR14et használok vagy 18 centis Jacket, akár 23 centis gumihalat, amikor nincs türelmem kapásra várni. Rájöttem az évek során, hogy a biztos csukakapáshoz nagy csali kell és nem kicsi.

Korábban erőltettem az olyan csalikat, amikben hittem és nem szántam időt a kísérletezésre. Most már sokkal jobban szeretek új csalival halat fogni. Mindig kell valami új és ettől lesz érdekes. Amivel nem tudok fogni, azt kivonom és azt is amivel nem lehet szelektálni.

Ez elég nehéz a csukahorgászatban, ugyanis a kis csukák rendkívül elszántak. Hosszúkás vékonyabb 17 centis twitchbaiteket is gyakran támadják, ezért terelőlapos jerkcsaliból 14 centi alatt inkább csak testesebbeket teszek fel. De a legnagyobb jerkcsalikkal és gumikkal is fogtam már néhány akaratos kisebb példányt.

Vannak jól szelektáló csalik pl. a Jack.
Pullbaitként mutatják be a videójában. Én a belehúzásokat rángatásokkal is kombinálom.
Süllyedőt használok és megpróbálok minél több szabálytalanságot vinni a mozgásába. Nem kell gyorsan mozgatni! Rendkívül hiteles az, ahogy a vízben közlekedik. Egy eltévedt szivarcsuka hatását kelti.

Egy október végén vontam be és első két horgászaton 8 kapást kaptam rá, amiből csak kettőt tudtam megfogni, annak ellenére hogy első peca után a gyári horgokat lecseréltem.
Nem az volt a gond, később rájöttem. Ezt a csalit sokszor ütik, verik, harapják, hajtják a csukák, mert el akarják üldözni a területükről. Előfordult az, hogy nem csibészelte be rendesen, hanem úgy tűnt, csak a farkába akart beleharapni.

Egész szezonban volt már rá kapásom, kivéve a novemberi időszakot. Nem fogtam még túl sokat vele, de mégsem lehet otthon hagyni, mert egyedi hatással bír. Többször előfordult már az, hogy egy helyet rommá dobtam többféle csalival és aztán a Jack egy-két dobásra
kimozdította a halat. Többször megesett az is, hogy csak Jackkel bírtam halat fogni és kapásokat elérni.
Legfőképpen kemény frontok idején, egész napos zuhogó esőben. Többször hozott már napi 3 halat is, de legtöbbször az egy halas pecákon húzott ki a csávából.

Amikor a csukák nagyon nem esznek és képtelenség bármit is fogni és belefáradok, (beesett légnyomás vagy ki tudja) olyankor direkt bosszantom őket a Jackkel. Nem kapják be de ráúsznak, megütik, el akarják zavarni. Nem is várok többet olyankor.

Az egyik legjobb csukakimozdító csali szerintem, ha nem is a legeredményesebb csukacsali. 78 centisig fogtam vele. Nagyon jól szelektál, eddig csak két szivarcsuka ette rá magát úgy, hogy a horog is megakadt.

Vannak nehezen meghorgászható helyek, amiket épp emiatt kedvelek.
Ez a sarok pl:

Ezt a helyet én dobom partról is rendszeresen. Csónakból több felszínis csukát fogtam már itt de legtöbbször partról pecázok. A ritkás nádast tökleveles követi, azt törés és mély víz.
Beton felszereléssel ilyen helyeket is meg tudok dobni és néha csak ennyi kell. A nehéz napokon többször is beadta már ez a hely, mivel a parti pergetők által nem nagyon van zavarva.

Az SXR14 is jól szelektál.

Nem akartam a nehéz jerkelőbotot mindig csak novemberben elővenni, ezért kerestem hozzá gyorsabb -meleg vízre is alkalmas- nagy csalikat. Ezt a csalit a sikeres HJ14 után kezdtem használni nyári jerknek. Akár 2-2,5m mélyre is le lehet vinni, lebeg, gyors, jól dobható szinkronizált orsóval is és legalább háromszor akkora halnak hat, mint a HJ14. Ezek voltak a szempontok.

Ezzel a wobblerrel nagyon beválasztottam, a mai napig a legeredményesebb nyári jerkem, annak ellenére, hogy már egy jó ideje csak utolsó szalmaszálként tartogatom. Egy matt és viszonylag látványos szín elég ehhez. Ezzel volt már júliusi szeles napon 4 jó hal is, de darabszámot és kapásszámot tekintve minden más csalit megelőz a tavasztól kb október végéig terjedő időszakban. Novemberben már túl agresszív…
86 centisig adta eddig egy augusztusi estén.

A csukák a “megölöm, mielőtt ő öl meg engem” indíttatástól vezérelve szállnak szembe vele.
Ez az agresszivitás képes kiverni a biztosítékot a táplálékbőség idején. Hatalmas ellenállása van a vízben, rángatáskor a táj is beleremeg. Ez az egyetlen csalim amit még castinggal is nehéz mozgatni. Kéri az erőt de még nem tudtam kiváltani másik csalival. Nem túlzás a 110 grammos spori + toro kombó sem a viszonylag könnyű 43 grammos csalihoz. Az induló olcsó hengermultimat kinyírta első szezonjában. Legalább 60 grammos jerkbot kell hozzá és jó minőségű közepes – vagy nagy – csalis orsó.

Jerkekről:

Ezek a saját tapasztalataim lesznek, minden horgászvíznél eltérő lehet. Eleinte minden jerket egy kalap alá vettem, de mivel méretben és formában eltérő modelleket próbáltam ki, így az időszakok szerint, amelyekben a jerkek hozzák a halat, két nagy kategória körvonalazódott ki:

Első a 15 centis klasszikus jerk.
Magasan a legtöbb halat novemberben (10 fok alatti vízben), 15 centis klasszikus, side to side akciójú jerkkel tudok fogni. Ilyen pl: Abu FHK15 lebegő , Buster jerk15 shallow runner+lassan süllyedő. Még alig-alig sikerült ettől rövidebb és más típusú jerkekkel halat fogni novemberben ill. decemberben. Novemberben ezek mellett az egyéb csalik elvéreztek.

Ezek térnek ki legjobban. A rántásoktól oldalra úsznak nagyokat. Ez a széles de nagyjából kiszámítható lassú mozgás a titka szerintem az eredményességüknek a hideg vízben.
Könnyen megszerezhető, nagytestű, szédült táplálék benyomását keltik. Sok olyan szenvedő, megszédült táplálékhalat láttam már, amik a végüket járják és nem tudják merre úsznak a felszín közeli régiókban. Az ilyenek már nem rejtőznek és talán ezért is működnek az úgyszólván “pocsék” színekre festett jerkek is.”
Egy ilyen táplálék túl jó biznisz az energiamegtakarítás idején, ahhoz hogy ki lehessen hagyni. Ez az az időszak amikor a kishalak bebandáznak és elkezdik elhagyni a parti sávot.
A csukák megszokásból kiállnak megszokott helyeikre enni, de már kishal nem nagyon, inkább csak jerkbait úszik arra. Egyre szűkül be a helyek száma is amiken kapás van, de mégis lehet szép halakat fogni ilyen csalikkal.

A lebegő abu jerket tudom a leglassabban mozgatni, néha csak az extrém lassú mozgás hozza meg a kapást. Évről évre bizonyít, sokat fogtam már vele, legnagyobbat 72 centiset.

A busterjekek egy fokkal nagyobb elánnal dolgoznak.
BJerk shallow runner:

A “nem evő” halakat is gyakran kimozdítja. Viszonylag agresszív a mozgása, magasan jön, mégis felhúzza a halakat. November elején adja leginkább, amikor elkezdik rendesen felvenni a nagyobb jerkeket és még az “októberi jerkek is működnek”. Az első nagy – jerkes kapásokat ezzel szoktam kierőszakolni. Volt már olyan, egy nap alatt 6 hal jött fel rá elüldözni és csak egy kapta be. Amikor először próbáltam ki akkor is 6 halat mozdított ki, amiből 4et megfogtam. Egy olyan novemberi napon, amelyiken havas eső esik, szél fúj és +1 fok van, úgy gondolom nem rossz.

BJerk lassan süllyedő:

Evő halak esetében hatásos akárcsak az Abu jerk. 74 centisig fogtam vele.

Mennyire szeretik ezt az evő csukák azt ez a kép is bizonyítja:

Ennek a november végén fogott 70 centis csukának majd szétszakad a gyomra akkora halat evett meg és ennek ellenére még a csalimat is csúnyán betorkozta. A hátsó hármashorgot -a kopoltyúfedelet felhajtva- le kellett vegyem a csaliról a szabadításnál. Szerencsére mozdulatlanul megvárta, így túlélte és szépen elúszott.

Májusban is működik ez a csali:

Nem elég a jerkeket sem és a twitchbaiteket sem csak rángatni. Rántások-szünet-rántások-beletekerés csak orsóval-szünet-rántások-szünet- beletekerés és így tovább. A jerkek túl nagy rántásra könnyen produkálnak természetellenes mozgást, aminek inkább max lekövetés a vége, mint kapás.

A másik nagy kategória nálam az “októberi jerk”.

Amikor a csukák ősszel elkezdenek jobban mozgolódni de a nagy, lassú jerkeket általában még csak piszkálják, olyankor sikeres az októberi jerk. Akár a határozottabb pályán úszó klasszikus side to side jerk, akár a bonyolultabb mozgásra képes “sliderforma”. 10-12 centi körüli csalik, amik gyorsabb, hirtelenebb irányváltoztatásra képesek, mint a 15 centisek.

Beletekerésre széles, gyors, nagyívű kitéréseket is tudnak produkálni. Sokkal gyorsabb, extrémebb, agresszívabb mozgást tudok belőlük kihozni, de a csali korlátain belül maradva, úgy, hogy még ne legyen a mozgásuk természetellenes. Az “októberi jerkek” nyár időben is simán esélyesek lehetnek.

Ezekből süllyedőt, lassan süllyedőt használok.

Nekem az első őszi és tavaszi jerkes csukák ilyen modellekre érkeznek rendszerint, viszont novemberben a fent említett 15 centisekkel nagyon csúnyán lefogom őket.

“Októberi jerk”-es csukák:

Ezen a videón egy korábbi júniusi fogásom van. A növényzet fölötti 0,5 -1,5 méter szabad vízben húzom a süllyedő 12es slidert. Feltartott bottal ilyen helyeken is el lehet vezetni és elég gyors ahhoz, hogy júniusban is felvegye egy ilyen szép 3as köröli csuka. Mélyre vette a csalit de sikerült jól kiszabadítani a horgokat és szépen elúszott..

Másik videómon egy 74 centis novemberi csukát fogok lassan süllyedő Bjerkkel. A csalimozgatás jól kivehető, amit a nagy jerkekhez alkalmazok. A mélyre engedett jerknek nagy ellenállása van eleinte de ahogy emelkedik egyre szolidabb rántásokkal lehet mozgatni.
A hal azonnal látszik akasztáskor, kb 1-1,5 méter mélyen járhatott a csali amikor elkapta.
Nem mertem a kopoltyúja alá nyúlni, láttam a szemében még bármire képes lenne…

A nagy csukákra nincs tuti recept, mintha külön álló állatfaj lenne, fogtam már többet is, mégis ez a véleményem. A nagy jerkek és twitchbaitek teljes teszthosszt tekintve az 50-80 centis csukákra a legjobbak!

A felszerelésekről:

A nagy jerkboton (110 gramm) 35 ös fonottat és előkének vastag 60 librás hardmonot használok. Az előkéket kötöm és nem krimpelem. Egyik végére erős csomómentes és forgó nélküli kapcsot kötök, másikra brutál wobblerkapcsot megint csak forgó nélkül.

Nem kell forgókarabiner a jerkes felszerelésbe. Az előke minél könnyebb annál jobb, annál kevésbé szól bele a csalik mozgásába.

Az előkén a kötéseket 3 menetes clinch csomóval készítem. Nem a csomó mellett vágom el aztán a felesleges zsinórrészt, hanem másfél-két centinél. Ezt a kis zsinórfület aztán az előke mellé visszahajtom és bojlis hőzsugorcsővel rögzítem. A csalis képeken látszik hogy néz ki. Így a csomó nem tud szétesni és nem akad bele a fonott zsinór sem, a gaz sem.
Nekem az ilyen előke vált be a legjobban.

Ezen a boton 23 as fonottal kezdtem de már 35ösnél tartok. Ez a pálya ilyet kér.
23ast már a médium jerkhez se tennék fel. Csúnya lenne egy ilyen nagy jerkkel a szájában távozna a biztosan halálraítélt csuka. Továbbá féket is csutkázni kell a castingos jerkelésnél az eredményes akasztások érdekében. A vékonyabb fonottak hamarabb kopnak főként ilyen terheléseknél.

A nehéz csalikat vastagabb fonottal is ugyanúgy el lehet dobni kellő távolságra nagyobb multival. Értelmetlen tehát kockáztatni. 60-100 grammos csalikat használok többnyire ezzel a pecával és nagy gumikat, akár 100 gramm össztömegű jigfej+nagygumi montázsokat.

A médium jerkboton(30-60gramm) 28as fonottat használok ugyancsak 60librás hardmono előkével. Ezen a pecán is 23assal kezdtem de jobb hozzá a 28-as. Ezzel a bottal dobtam eddig a twitchbaiteket, a jerkeket 60 grammig és a nagy topwatereket. Erős orsók kellenek az ilyen pecára is a médium jerkek és nem kevésbé a nagyobb twitchbaitek nagy ellenállása miatt.

A Light jerkbottal (7-24gramm) felszíni csalikat, kisebb twitchbaiteket és gyors gumikat használok. 16-18 as fonottal és titánium előkével vagy 30 librás hardmonoval.

A topwaterek is jól működnek csukára. Dogból nekem a fehér adja a legjobban, popperekből a békaszínű, de erről talán legközelebb..

Íme egy, Steve barátom által készített békapopper, amit egy 58 centis kívánt meg:

Kategória: ajándék, balsa, casting, csuka, egyéb, faragás, felszíni, hendméd, jerk, légiós, multi, parti, popperes, steveolsures, topwater, vendégírás | 1 hozzászólás

Februári sügerek

Ez a tél nem az a tél! 🙂 Sokszor úgy vagyok vele, inkább fagyott volna be megint, akkor legalább nem kéne annyit betlizni! 😀

Múlt héten nem jutottam ki, mert FEHOVÁN jártam (ugye a kötelesség 😀 ). Most pedig úgy néz ki meghallgattatik az imám, hisz miközben e a sorokat írom megint rákezdett Holle anyó. Hétvégére erős fagyokat ígér. Nem tudom lesz e még peca tilalom előtt? 😦

Tizedikén volt egy egész jónak ígérkező – mondható pecám, hisz végre összehalaztam a kezeimet.

Ez a mohó csíkos első dobásra érkezett.

Aztán rá kb. 15 dobásra jött a másik kövér falánk jószág. A bezabált küsz még kilógott belőle, ennek ellenére nekiment a kis cannibal shadnek.

Aztán a következő 375 dobásra semmi, pedig még az általam nem éppen kedvelt dropshot technikát is bevetettem.

A végén visszakerült a nyerő gumi, amit egy nem várt vendég honorált. Még nem ívtak a csukák.

Kategória: Balaton, csuka, parti, sügér | Megjegyzés hozzáfűzése

A csukapergetésem evolúciója (blinkertől a jerkig) – vendég írás

Vendég írás még soha nem jelent meg a blogomon. Most eljött ennek is az ideje. Zsolti barátom megszállott csukahorgász. Az írása a csukázás egy máig itthon kevésbé ismert, vagy talán inkább kevésbé népszerű módszerébe, a jerkbaitekkel történő horgászat rejtelmeibe ad némi betekintést. Ahogy mondta nekem, abban az esetben ha ő író lenne, akkor egy egész könyvet meg tudna tölteni a fejében található információkkal, de mivel nem az egyenlőre elégedjetek – elégedjünk meg ennyivel.

30 évvel ezelőtt az Öreg-Túr…
Mesébe illő pálya. Halgazdagság, kristálytiszta lassan áramló növényzettel tarkított víz, és feledhetetlen gyerekkori horgászatok. Irgalmatlan szivárványos ökle rajok, aranykárász, compó, bodorka tengerek és vörösszárnyú rajok, sügér és csuka.

Csukára pergettünk a klasszikus vasakkal. Sokáig ezek jelentették a CSALIT! Ezekben hittem, ezeket dobtam, ezekkel fogtam és fogtunk temérdeket.
Első csukámat Heinz blinkerrel fogtam.
Nem voltam kifejezett pergetőpecás még nagyon sokáig csak a túri és a szenkei csukákat dobtam.
Végigmentem az egészen ami szóba jöhetett. A tiszai kecsegék, márnák. Később úsztatások keszegre, féderes amur és vadponty horgászat a Felső-Tiszán.

15 éve kezdtem a Dunán wobblerrel süllőre, balinra pergetni és a Szamoson, Tiszán mindenre.
A Túron telényre is,  de a csukákat még mindig csak a jól bevált vasakkal kergettem.

Aztán úgy 10 évvel ezelőtt kezdtem erőltetni a twistereket.
Az Öreg-Túron a kisari híd melletti növényes szakaszon voltam először eredményes ezzel a számomra teljesen új műcsalival.

A növényzet közötti lyukakban, vertikálisan emelgetve fogtam első gumis csukáimat.
Ámultam a gumik eredményességén!
A Túrban a csukák mellett szép sügerek is felvették és egyre jobban szerettem velük horgászni. Kedvencem az volt, amikor az akkori egyetlen 3 méteres pergetőbotommal betartottam a twistert a szűk, másfél méter mély kis folyóba a sűrű parti növényzeten keresztül és akár 5 percen keresztül türelmesen egy helyen járattam.

Mikor belenéztem a vízbe halat nem láttam mégis idővel a semmiből odakerült egy-egy csuka vagy sügér és megette a “döglődő” twistert.
Ez fantasztikus volt! A vasak ettől kezdve háttérbe szorultak.

Túron, Balatonon, Szamoson néhány süllőt és a Duna-Tisza csatornán temérdek csukát fogtam twisterrel. A rommá horgászott Omszkin is csukákat és lightpecával a kisjigek drasztikusan változatos mozgatásával szép feketesügereket is.
Ahová sikerült akkoriban eljutnom ott nagyjából mindenütt volt valami siker.

Ami a lényeg, már a kezdetek kezdetén észrevettem azt, hogy ha több kapást akarok elérni, ahhoz meg kell törni a gumi mozgásának monotonitását. A csukákhoz nem elég mindig a hagyományos jigelés.

Az Öreg-Túr jellegzetes szűk és növényes Birhó nevű szakaszának legtöbb részén a twistert egyébként se lehetett jigelve elhúzni.
A lyukakban vertikálisan vagy a ritkább növényes helyeken akár még rám folyó víznek felfelé dobva és rángatva sikerült a növényzet fölötti 10-30 centis szabad vízben elhúzni a csalit és sok kapást elérni.
Nagyszerű volt de nem könnyű. Az utóbbi helyeket ma már könnyedén meghorgászom egy lebegő jerkkel.

Szóval a hagyományos jigelés közben a csaliba bele kellett rángatni illetve extrém módon begyorsítani, vagy hagyni száguldva süllyedni. De nem hagyni a fenékre esni a növényzetbe és így tovább…Így egy döglődő-menekülő esetleg egy támadó élőlény benyomását kelti a csali. Tehát a könnyű préda illetve a konkurencia hatását is keltheti.

A monotonitás ellenében az életre keltett gumi hozta a kapásokat. Az csalit már érzékkel mozgattam  és úgymond nem magától fogta meg a csukákat , mint pl egy húzott körforgó, vagy hagyományosan monoton húzott wobbler.
Hozzáteszem nem akarok semmilyen csalit alábecsülni. Mindenki azzal fog amivel dob és amiben hisz…

Aztán a gazdasági válság miatt Németországba költöztem. Sikerült a közelben egy szép nagy tavat találni ahová a magyar horgászengedélyre is kaptam éves területi jegyet.

A tó (700m tengerszint feletti magasságban van, legmélyebb pontja 17 méter, átlagmélysége 9 méter) kristálytiszta élővíz 4-5 méter áttetszőséggel, amin egy patak folyik keresztül. Rengeteg hal, rák, kagyló, vöcsök, hattyú, vadkacsa, vízinövények
és minden ami kellhet. Burjánzó, gyönyörű vízi élet….

A halakat, madarakat védik, a tó tájvédelmi körzetben van és nem is lehet a partvonal minden részére belépni. Példaértékű. Teljes körű horgászati tilalom van jan1- május1 ig illetve egyik öböl csak szept1 én szabadul fel.
Nincs szemét a vízben és a parton. Nem szabad sátorozni, biciklizni. Horgász és tájvédelmi terület.

A tengerszint feletti magasság miatt a nagy tömegű mély víz lassabban melegszik fel, mint az otthoniak, azaz a május az otthoni március-áprilisnak felel meg. Jellemzően pl.a csuka és süllőtilalom május 15-ig tart.
Amikor elkezdtem ott horgászni ámultam a végeláthatatlan bodorka és sügérrajokon és a tiszta vízben főleg kora nyári időszakban látható nagy pontycsordák és ívó nagy compók illetve gigantikus dévérek látványán.


Nekiláttam hát a csukák becserkészésének.

Az otthoni jól bevált gumikkal kezdtem, max 10 centis twisterek és 12 centis gumihalak. A tiszta vízhez hozzá voltam szokva és a csalimozgatás is megvolt, csak a mély víz miatt növelnem kellett a jigfej méreteket.
Voltak fogások eleinte május második felében. Nem túl nagy csukák, alig tudtam néhány méret közeli illetve méretes csukát átverni. Jött a június és július és úgy tűnt nincs csuka a vízben illetve csak sok kicsi.
Rájöttem kevés amit tudok, amit csinálok. A pálya nagyon nehéz. Alig találkoztam pergetőhorgászokkal a batár nagy tavon.

Elkezdtem próbálni nagyobb csalikat.
Egy idő után 14, aztán szeptemberre már 18 centis gumihalakkal kellett dobálnom ahhoz hogy rendes csukákat lássak.
Amikor megvettem az első 18 centis gumihalat szeptemberben, egy délután illetve este alatt akasztottam 4 db 60-70 centis csukát, amilyeneket előtte május végén fogtam a vízben. Csak 2őt fogtam meg de végre megvolt a kulcs.

Az ottani csukáknak nagy döglődő falat kellett. Nagy rángatott csali. A tóban rengeteg nagyméretű sügér és nagy bodorka él. A nagyobb csukák azokat zabálják.

Csak át kellett dobni a növénnyel borított törésen a nagy gumihalakat, ahol a meder 3-4 méterről 5-7 méterre esik, a növényzet megszűnik és azon a törésen felfelé rángatva húzni a brutál gumihalat a törés, aztán a növényfal előtt.

Nem az ősz, illetve a szeptemberi lehűlő víz miatt sikerült hirtelen annyi nagyobb csukát kimozdítani, hanem az irgalmatlan rángatott csali miatt és ez a későbbi években is sokszor bebizonyosodott.

Ekkor már láttam szükségét olyan jerkcsalinak ami eljön a növényes pályákon is.
Olyan helyeken ahol a 4 méter vízből 3-3,5 méter növény és fent csak 0,5 -1 méter szabad víz van.
Ilyen pályákon még nyár elején fogtam néhány szép csukát WTD-vel de aztán semmit. Be voltam korlátozva, mert akkor még egy 2,10es 20 grammos spinnel dobáltam a kisebb csalikat és 2,40 60 grammossal a nagy gumikat.
Mivel a 2,40 es botra nem tudtam rángatós csalikat tenni ezért a 20 gramm körül kellett csalit keresni.

Ebay/Angelsport a weboldalon láttam aukción két használt 14 centis hosszúkás lebegő twitchbaitet(HJ14). Megnyertem őket és kivittem kipróbálni.

Első időszakban kb 20 db kisebb csukát fogtam velük. Azt hittem nem lehet velük nagyobbat fogni. Aztán még sok csaliról gondoltam ezt, amíg nem tudtam elég technikásan és a megfelelő időben, helyen elhúzni.

Októbertől beindult és csúnyán lefogtam vele a másik nagy gumihalas botot. Sok szép 60-75 centis csuka jött velük sok kisebb mellett. Rengeteg kapás és/vagy kimozdított hal. Egészen december elejéig volt rájuk kapásom. Novemberben csak 3dbot tudtam összesen fogni és csak egy helyen de mind 70centi feletti volt.
Legnagyobb 88 centis!

Mindenesetre nagyon meggyőző volt a twistereimhez képest hatalmas, de az igazi klasszikus jerkekhez képest kicsinek mondható vékony hosszú csali.
Semmilyen más csalival nem tudtam kapást kicsikarni abban a novemberben. A gumik is háttérbe szorultak.
Egész első szezont tekintve egy nap alatt max 3 csukát fogtam meg a sok kapás ellenére. De a 3 darabot sokszor.
A DT csatin és az Öreg-Túron előtte évekkel is gyakori volt napi 10+ darabos fogás.
A topwater csalikkal sok csukát és sügeret, de csak néhány elfogadható méretű halat sikerült fognom.

Következő egész szezonban működött a HJ14 és volt már napi 6 db is és a május végi időszakban Subwalk kilenccel is több jó darabot fogtam, de ősszel már tovább akartam lépni.
Novemberben megvettem első castingos botomat egy 110grammos 2méteres jerkelőbotot és rá egy hengermultit és először csupán 2 jerket.
Egy nagy lebegő 15 centis klasszikus jerket(Abu Fat Head Killer) és egy 14 centis nagyobb darab lebegő twitchbaitet (Zalt14SV)

A lebegő csalik legtöbbször beválnak mindentől jobban.

Első castingos-jerkes pecám alkalmával már 5 csukát fogtam. Még aznap tanultam dobni a castinggal. (Nekem csak négyet sikerült az első ilyen pecámon. – a szerk.)

Amin csodálkoztam az az volt, hogy átlagcsukák jöttek. A csalikat amiket vettem nagyon könnyű volt mozgatni.
Azt gondoltam ha ilyen nagy csalikra kapás lesz az már nagy hal lesz, de nem úgy volt. Az átlagcsukák mellett akár a félkilós halak is levették. Az előző novemberi 3 db szép HJ14es hal helyett ezúttal 20+ darab hal volt változatos méretben. Mindkét csalira jöttek a kapások egész novemberben de még december végén is sikerült jó halakat fognom velük.

Következő évben vágytam már egy könnyebb castingos pecára is azért, hogy a könnyebb hosszúkás lebegő twitchbaiteket + a topwater csalikat is tudjam castinggal használni.

Sokkal könnyebb a multis cuccal horgászni, főleg ha jerkelésről van szó.
Casting kell a jerkpecához és kész! Könnyű mégis erős felszerelés a csalimozgatáshoz. A direkt kontaktus a halakkal fárasztáskor egyszerűen megunhatatlan. A csalik sem tekerik be a zsinórt, mint ahogy a multiorsó sem ami megint csak jó adottsága a technikának.

Bővítettem a jerk készletet. Az előző novemberben használt lassú lebegő jerkek mellé beszereztem gyorsabbakat. Úgy gondoltam a melegebb vízre jobb lesz a gyors de nagydarab csali. Csak kettőt vettem egyelőre kipróbálni. Egy SXR14et ami mélyen és gyorsan jerkelhető és szigorúan lebeg. A legagresszívabb csali amivel eddig dolgom volt. Rendkívül hatékony. Ezzel fogtam a legtöbb jó csukát azóta is tavasztól október végéig.


A másik egy Slider12S ami szintén gyorsan tud mélyen száguldozni. Melegebb időszakban is eszik a csukák. A legnagyobbat eddig egy 99 centist fogtam vele egy augusztusi délutánon.

Sok jerket kipróbáltam már azóta az évek alatt és szinte teljesen mindegy milyet vettem, mindennel tudtam több szép csukát fogni.

Ízlés kérdése az hogy pl. az ezerféle 10-20 centis jerkbait közül ki melyiket választja. Aztán lebegő vagy süllyedő vagy felúszó. Mind mind jó és még a pullbaitek, sliderformák is működnek. Mindnek megvan a helye és ideje, mit mikor érdemes feltenni. Pl. egyes napokon a Jack és a ZAM16SV nélkülözhetetlennek tűnik. Hozzák a halakat olyankor mikor semmi más nem.

Amit megtanultam a német vízen az otthon is működött szinte mindenhol. Sikerült már pl. 97 centis balatoni csuka is egy Németországban bevált csalival és még sorolhatnám a szép egyedeket, amiket otthoni vadvizeken fogtam jerkelt nagyobb csalikkal. (Megjegyezném, hogy ez egy rommá dobott, frekventált balatoni pálya. Zsolti életében akkor horgászott először a Balatonon és a hatalmas csuka mellett több kisebb egyedet, és 60 deka körüli sügéreket jerkelt ki egy nyiltvizi hínármezőről! – a szerk.)

Az extrémen mozgatott gumik elvezettek a jerkhorgászatig. Jerkekkel csukázni nekem sokkal szebb és nagyobb élmény, mint bármilyen más csalival és módszerrel, ugyanis a jerkeket életre kell kelteni a több kapás érdekében.
Ez a legszebb a módszerben. A jerk nem fogja meg helyettem a csukát úgy, mint egy bedobott és a vízből magam felé húzott körforgó.

Mindig van hová fejlődni és a csalik sokszínűsége is kimeríthetetlenné teszi a témát.
Mindig jönnek újak, amiket jó kipróbálni. Aztán még ott a topwater peca csukára és így ennek soha nincs vége. (Talán erről is írsz majd nekünk? 🙂 – A szerk.) A felszereléseket is tökéletesítettem és ebben az idényben már 4 különböző csalikategóriához alkalmas felszereléssel fogok támadni.

Amire én jutottam a csukahorgászatban az az, hogy a csuka gyengéje a rángatott csali.
Pl. egy nagy darab nehéz jerk (side to side akcióval) egy jó nagy falat, ami sérült, szédült, lassan mozgó könnyű préda.

A hideg 10 fok alatti vizekben a legjobb csali. Akár ősszel akár tavasszal. A gyorsabb nagy darab Slider alakúak melegebb időszakokban is jók. Nagy csukaimitációk bármikor jók lehetnek de esős frontos napokon mindennél jobbak.

Eredményesek a könnyebb lebegő, hosszú vékony twitchbaitek, amik gyorsan jerkelhetőek és megállításra egy helyben maradnak akár másodpercekig Egy garázdálkodó, területsértő növendék rablóhalat imitálnak. Bármikor és bárhol beválhatnak csukára!

A csukából ez a két-három csalikategória legtöbbször már kiváltja a támadást.
Nappal legjobb az erős szél, a csukák sokkal szívesebben támadnak behullámzott vízen és nyilván a fényváltások és a köd is jót tud tenni a kapásnak….
A halakat visszaengedem a hadd sokasodjanak és különben is a fagyi finomabb…:D

Zsolt hatása volt hogy két éve én is belevágtam a castingos jerkpecába. Az első olyan alkalommal amikor igazán esélyem volt halra, egy eléggé szétcsapott pályán egyből négy csukát tudtam elcsípni. Érdemes nyitni az új, vagy nem is annyira új, de a hagyományostól eltérő eszközök és csalik irányába, mert lehet hogy az a módszer segít majd minket álmaink halához – halaihoz!

Köszönöm az írást Zsolti! Remélem idén végre személyesen is találkozunk majd és szétcsapunk a balatoni balinok között!

Kategória: Balaton, casting, csónakos, csuka, felszíni, jerk, multi, sügér, vendégírás | 1 hozzászólás