Hínárlakó őn saját kutyával

A balatoni hínárlakó balinokkal több éve folytatom a küzdelmet. Van egy jószág, ami négy éve a bolondját járatja velem. Ezen a vasárnapon nem azt a halat sikerült becsapnom, hanem egy olyat, ami idén költözött az egyik móló melletti nádas előtti hínármezőbe.

3-4 hete próbálok túljárni az eszén. Dobtam neki már mindent! Kacsát, patkányt, kígyót, békát, gőtét, tán még vakondot is!   Ezen a hajnalom a küszíváson minden hal átvert, így elhatároztam, hogy megfogom a hínármező urát.

1-2 rablással eddig mindig mutatta magát, akkor nem így volt. Leültem és figyeltem a vizet. Még kishalakat sem láttam, nemhogy rablást, de tudtam, hogy ott van őfelsége.

Öt perc után Zoltán Szabó barátomnak készített hat centiméteres blackpurple wtd-t tettem a kapocsba. Másodikat dobtam, a tőlem telhető legjobb mozgást próbáltam kihozni a csalimból, amikor 2-3 méterről jobbról tolóhullámos kapással elütötte a balin.

A kapás erejével lerántott pár métert, majd fejrázások közepette túrta magát a hínárba. Ráhúztam egy kicsit a fékre és magasra tartott bottal kikényszerítettem belőle. Amikor végre beszákoltam megőrült és kettétörte a csali hasi horgát. Brutális volt az egész küzdelem, annak ellenére, hogy ez még mindig nem az a hőn áhított 5-6 kilós hal, de nekem jelen pillanatban akkor is ő a “legnagyobb”, mert tudatosan becsaptam saját készítésű csalival. Annyira elfáradt, hogy legalább két percembe tellett, míg elúszott nagy méltósággal a revirje felé. Még mindig jobban járt, mint a zsinórgubancot magával hurcoló szerencsétlen csapósügér. 😦

Kell készítenem magamnak is egyet, mert a hasi karcolások ellenére, már új tulajdonosánál figyel Németországban. Remélem, ha hazajut végre, a Sajó halai is honorálják majd az igyekezetemet.

Egy darabig most békén hagyom a hínármező urát. Szerencsére nem könnyű becsapni és a hínár feletti 5-20 centis vízben nem lehet akármilyen csalit elhúzni. Dupla csattogós effzett biztosan nem lesz a végzete. Őszig semmiképpen!

A történetnek van egy érdekes része. Egy német – magyar vegyes házaspárral beszélgettem, ahol a hölgy a horgász, a férj a kisérő. Azon a reggelen éppen pergetett a hölgy és fogott is egy 50 centi körüli harcsát. 70 év körüliek lehetnek, ennek ellenére nem olyan begyöpösödöttek, mint a rakétásember, vagy a duplafalú vödrös bácsika. Ha jól emlékszem 40 éve jár vissza a Balatonra és azt mondta a rengeteg változás ellenére még mindig nagy szerelem. A nyarakat általában itt töltik a partján. Őt nem érdekli Korfu és Ibiza sem. 🙂

Rákérdezett, hogy a halakat mind elengedem e, mert legutóbb látta, hogy ezt tettem és a Balatonon más horgászoknál annyira ő ezt nem tapasztalja.

Mondtam, hogy általában csak az kerül haza, ami megsérül, meg 1-2 sütésre való téli keszeg.

Azt kérdezte: Akkor ez csak sport nekem?

A válaszom: Nem ez nem sport. Ez az ÉLETEM!

Reklámok
Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, felszíni, steveolures, WTD | 3 hozzászólás

Vajon miért van ez?

Küszíváson történő wobbleres süllőzésnél valahogy nincs két egyforma nap, még akkor sem, ha látszólag minden körülmény megegyezik!

Ahogy a  rakétás történetben megírtam a terülj terülj asztalkámon nagy kínkeservvel tudtam két süllőt kiszenvedni. De volt egy peca nemrég, ahol egyet sem sikerült, pedig ott voltak. Egy másik srác is betlizett a pályán, aki egy úszóssal és egy pergetővel próbálkozott, ahogy említettem eredmény nélkül.

Azért nem maradtam hal nélkül azon a napon, bár nagyon nem azt fogtam, amivel számoltam! Történt ugyanis, hogy egy balin állt ki nappal a küszökre. Már mindent felkínáltam neki, amit lehetett, ennek ellenére nem tudtam becsapni. Aztán kitaláltam, hogy FT jerkkel hátha fel tudom ingerelni. Jött is a kapás a második rántó mozdulat után. Persze nem balin szedte le a csalit, hanem a küszök alatt lapuló sunyi jószág. Egy csuka!

Idén ilyen évem van. Csukázás közben nem fogok egyet sem. Amúgy meg megy a sorminta más hal horgászata közben. Egyet megfogok – egyet nem- egyet megfogok- egyet nem… Sajnos az “egyet nem” mindkét esetben komoly hal volt! 😦

De térjünk vissza a süllőkre. Azon a napon kicsit késve érkeztem. Már elmúlt három óra. Lassan már a halálomon voltam a heti 5 alkalom miatt, így nem bírtam előbb kimászni az ágyból. Ugyanott voltak a küszök, ugyanúgy rabolt a süllő és az első őt dobásból meg lett volna a kvóta, ha el akartam volna vinni.

Mi változott? Látszólag semmi! Tükör víz, holdvilág, millió küsz, süllők. Még a csali is ugyanaz volt, mint amivel máskor kezdeni szoktam.

Mindhárom hal balról jött szinte centire ugyanarról a helyről. Aztán jött pár üres dobás. Megpróbáltam jobbra is, de hínáron kívül semmi nem akadt. Jöttek a csalicserék. Kisebb gyári és saját wobblerek, de nagy volt a csend.

Itt jött el az új kedvenc gyári süllőcsalim a sandeel jerk minnow ideje. Ez egy 145 milliméteres lebegő ún. ceruzawobbler, amit a kő előtt csak folyamatos húzással tudok vezetni a kis vízben.

Első dobás balra. BAMMMM!

Második dobár üres. Harmadik szintén. Negyedik, na mi lesz már? BAMMMM!

Brutális kapás volt mind! Nem ez a megtolós, ráfekvős, ráevős kapás, hanem odabaszós.

Balra megint csend lett és jobb oldalt megint durván rabolt a sekélyben. Rommá dobtam előtte mindennel. De tényleg.

Csak 6-7 métert ejtettem a csalit és indítottam. Ahogy a rablás helyére ért bebombázta. De úgy, hogy a sekély vízből testét kivetve, mint egy balin menekült a nyílt víz irányába.

Ez már nem volt rossz hal, de utána vége lett. Kb 40 percig tartott a móka, és csak a nagyobb csalikat ették meg. Két kicsit tudtam még kapásra bírni a 11 centis titkos csalival, aztán jött a hajnal.

A hajnal pedig hozta az újabb miértet!

Az 1 milliárd küszre vajon miért csak két balin állt ki? Totál érthetetlen!

Aztán fogtam mégis egy furcsaságot. Egy sügért, amit nem én fogtam meg, de mégis. Érdekes, hogy a két küszívásos sügérpecán a minimál ívásra csapatban álltak ki a csíkosok, a sok küszös ívásokon pedig látszólag nem, vagy alig vannak jelen.

Szóval ez a sügér zabálta a küszöket. Volt egy gondolatom, hogy a kő előtt emelgetett liplessel becsapom. Ütötte is de furán jött. A hal a csalitól 15 centiméterre volt, de mégis akadt. Először nem értettem!

Aztán kiderült, hogy nem a sügérbe “akadtam bele”, hanem a 15-20 méternyi zsinórgombócba, amit koloncként magával cipelt, torkán, mit torkán, gyomrában a horoggal.

Micsoda túlélő ösztöne volt, hisz zabálta a küszöket és látszólag kövér volt és egészséges!

Sajnos a küzdelem során kicsit bevérzett, de gyorsan jó mélyen elvágtam a zsinórt (a horog nem is látszott) és elengedtem. Remélem ezt a találkozást is túlélte.

Emberünk meg aznap a kocsmában mesélhette, hogy mekkora süllő tépte meg! 😀

Visszatérve az eredeti gondolatmenetre, talán ha pár napra süllő lehetnék, utána meg tudnám mondani miért van az, hogy egyik nap eszik a műcsalit, másik nap ugyanolyan körülmények között meg nem!

Csak nehogy nekem is napokig gubancot kelljen magam után cipelnem! 😉 Végy még rosszabb esetben a duplafalú vödörben bevégeznem! 😉

 

Kategória: Balaton, balin, ceruzawobbler, csuka, faragás, hendméd, jerkminnow, parti, sügér, süllő, steveolures, vertic | 3 hozzászólás

Légiósok a ködös albionban

Lovas Feri barátommal már nem tudom mikorra tehető a webes ismeretségünk, de a sok beszélgetésnek az lett a vége, hogy készítettem neki egy regimentet, ami négy darab 5 centis zéro crankből, vagy divatosan wakebaitből és egy darab 6 centis WTD-ből áll.

Remélem az angol csatornák és kisebb folyók domolykói díjazni fogják őket! 😉

A csaptat, melynek időközben tagja lett a fenti kis véres hurka

Black purple crank

Purple haze crank (Feri volt a keresztapa)

Pinky crank

Voodoo child crank

Feci ezeket írta eme csali kapcsán:

“Szuper!
Mint egy pszihedelikus karambol, mikor a Voodoo child-ot elüti egy sárga tengeralattjáró.

Na ez történik mikor J. Hendrix, J. Lennon és H. Feri leülnek egy piára este….

Elég sokat kéne este piálnom, hogy a fent említett két Úriemberrel “találkozhassak!” 😀

Black purple WTD – mert soha nem próbált még ilyet – szerinte véres hurka kinézete van

Mivel a druszámnál mindig van jó magyar forint, ezért gyorsan ki is fizetett messengeren! 😀

A légió jövő héten útra kél.

Piszkos mód várom a halas képeket!

Kategória: balsa, crank, crankbait, csuka, domolykó, elado, faragás, felszíni, folyó, hendméd, légiós, sügér, steveolures, topwater, WTD | 1 hozzászólás

Sajátos hajnal

Azon a napon a süllőkkel nem igazán bírtam. Három halat sikerült kibányásznom a küszrengetegből, amik nem voltak még fénykép érettek. Éjszaka a balinok nem mutattak aktivitást, de napkeltével megélénkült a helyzet.

Sokáig úgy tűnt meglesz az első májusi betlim és kiismerték az összes csalimat, amivel az előző napokban fogtam.

Fel is adtam egy időre és megpróbáltam a helyi mólót nulla eseménnyel.

Elhatároztam, hogy visszamegyek és azért is fogok belőlük. Amikor lepakoltam abban a pillanatban két balin is csattant előttem. Ugyanott ahol korábban rendszeresen raboltak a kő előtt.

A következő két képen látható jerkminnow került a kapocsba. A tesztúszáson kívül ez volt az első bevetése. Tudom hihetetlenek ezek az első dobásos történetek, de bebombázta egy 2+os. Sajnos lemaradt. Kicsit szentségeltem ugyan, de már ejtettem is vissza a csalit tőlem jobbra, hátha a másik megkívánja. A második dobást leszedte.

Utána ezzel a csalival akasztottam még egyet nyílt vízen és volt rá még egy kapás pár méterre a parttól, de egyik sem akadt. Azóta le is cseréltem a horgokat hatos méretűre.

Balra tőlem is volt egy szívatós balin. Öt percenkét ugyanott csapódott be a küszök közé. Nem akarta megenni a jerkminnowt és más csalikat sem. Ekkor ugrott be a minijerkem, amiből már csak a  prototípus van nálam. Harmadik – negyedik dobás után pöcögtettem a kő előtt közvetlen. Kellett neki!

Nehéz nap volt, de végül mondhatni sikerrel jártam. Csalikat avattam. Nyálkás lett a kezem. Nem hiányzott már semmi sem!

Kategória: Balaton, balin, balsa, faragás, hendméd, jerkminnow, minijerk, parti, steveolures | Megjegyzés hozzáfűzése

A rakétás ember és a humánus horgász

Má megen mi ez a cím? Má megen mé nem az gyün, aminek kéne? – kérdezhetné az igen Tisztelt Olvasó.

Megint friss az élmény. Brutál küszívás, rengeteg ragadozó, terülj – terülj asztalkám. Nem is volt könnyű, ezért és másért sem. Azért sikerült összehalazni magamat ötször is.

Szóval az első süllő saját minnowra éhezett meg. De hogyan? Amikor emeltem ki a csalit a vízből, tán a hátsó horog még beleérhetett. Na akkor támadta be a süllő a csalit. Gyakorlatilag totál felszíni kapás volt 1,5 méterre tőlem!

Aztán nagyon nem ettek meg semmit sem. A nyerő titkos csalit sem! Így megint a rózsaszín manic prey került kapocsba utolsó lehetőségként napkeltekor. Egy brutál balin pont a csali mögött rabolt, amikor a kapás érkezett.

A pocakos ebfogú után, mintha valaki a varázspálcájával megálljt parancsolt volna a süllőknek. Egyik pillanatról a másikra elhal(l)gattak.

A balinok durrogtak tovább, de eleinte csak a szélében. Négy jószág volt a pályán, ami mindig ugyanott rabolt, az egyik rendszeresen az elé a kő elé, amin álltam. Megfoghatatlanok voltak!

Szerencsére jöttek a random nyílt vízi rablások, de velük együtt megjött a rakétás ember is! 😀

Faszikámat már nem először láttam a pályán. Ő volt akit egyszer említettem, hogy balról egyre közelítve effzett kanállal elém dobált.

Most nem dobált elém, hanem öt méterre tőlem (esküszöm annyira) kipakolt és felállította a bottartót. Ő ilyen motyogós ember, most is folyamatosan magyarázott miközben az egyik szélvízi balin többször arcon fröcskölte.

Ha mesélnék nem hinném el, de emberünk tőlem öt méterre elkezdte a 3 decis befőttesüvegnyi kukoricáját berakétázni kemény 20 méterre. 20-ra! Értitek 20-ra! Rakétázni. 😀

Már itt kész voltam tőle. Nem tudtam, hogy ne röhögjek!

Aztán olyan jó 20 perc alatt összeállította a felszerelést. Ne tudjátok meg. És úgy ahogy volt ott a rablások közepén öt méterre tőlem bevetette a cájgot két horoggal, csontival csalizva.

A következő fél óra nekem azzal telt, hogy megpróbáltam felszíni és jerk csalikkal átverni az egyre gyakrabban dolgozó őnöket. Neki meg azzal, hogy összeállítsa és beállítsa a végólmos, úszós szerelékét, amit azóta sem tudok mire vetett be. Nekem volt egy burványom a pop walker mögött, neki meg az ötödik húzásra sikerült bevágnia nyitott fékkel. Ennek ellenére sikerült megakasztania egy jó 10 centis bodorkát, amit rilizelt.

Közben jobb szemem sarkában láttam valami érdekeset. Ő volt a humánus horgász! Igen, mert sokak szerint, az a legemberibb, ha az elvitelre szánt halat azonnal megöljük. (van benne valami) Na ő megtette. Humánusan (?).

Szépen sorjában fogta úszós cuccal a 30-50 dekás dévéreket. Legalább tudott horgászni! És ahogy levette őket a horogról azzal a lendülettel nekibaszta a beton járdának. Van amelyiket kétszer! Humánusan, ahogy kell!

Úgy döntöttem megpróbálok kevésbé törődni a tisztelt horgásztársakkal és arra koncentrálni amiért jöttem. Úgy éreztem, tudtam, láttam, sejtettem, hogy van darabosabb őn is a pályán. Gondoltam hátha bejön a nagyobb csali. Bejött!

Egy brutális rablássorozat mögé repült a régen látott gúnárnyak. Oldalvást pöcögtetve WTD-ként vezetve nagyon durva fröcskölős kapással vette le a képen látható magas hátú őn.

A rakétás ember arcán láttam a boldogságot, amikor visszaengedtem éltetőelemébebelebe. 😀

Eljött annak az ideje, amikor nem dobáltam össze vissza, (annyira amúgy sem jellemző már rám) hanem nyitott felkapókarral vártam a rablásokat. Volt egy burvány még a gúnárra, majd egy balinrablás mögé ejtve és onnan indítva a white walkert kiütötte azt a vízből egy balin, úgy, hogy ő is ugrott vele együtt, de nem akadt meg.

A peca végén újra visszakerült a pop walker és egy távoli rabláson leverte egy újabb fenekeszeg.

Tettem még némi próbálkozást saját csalis szélvízi balinra, mert a genyák még mindig idegeltek. Sikerült is fognom egyet első dobásra, igaz balinnak elég kicsi volt, csíkos és szúrós.

A rakétás ember közben fogott még egy keszeget, ami hálóméret volt, a humánus horgászt nem figyeltem. Mennem kellett!

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, faragás, felszíni, gúnárnyak, hendméd, jerkminnow, parti, popwalker, sügér, süllő, steveolures, szávázs, topwater, WTD | 6 hozzászólás

A helyi erő

Napok óta arra készültem fejben, hogy vagy vége lesz a küszívásnak, vagy valaki megtalálja a helyi öregeken kívül. Azt hiszem egy péntek volt az a hajnal, éjjel, amikor a második “félelmem” beigazolódott. Az egyre erősödő keleti szélben egy 15-20 méteres részre szorult a küsz, rajta a balinok, süllők és két pergető.

Szomorúan konstatáltam, hogy ennyi volt a “magány”, de aztán kicsit arrébb tőlük próbálkoztam, hátha áll kint süllő a szélében. Nem állt, vagy nem tudtam kapásra bírni ez most lényegtelen, de a tök sötétben végül odamentem a srácokhoz, mert a kisebb a sötétben is ismerősnek tűnt mozgása és alkata alapján.

Nyertem! 😉

Egy másik pályán kezdték, amit szétvert a szél és míg nem érkezett meg ide is, addig fogtak balint és süllőket is. Kb. fél órát dumáltunk, aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen horgászni szeretnék. Míg a srácok pakoltak négy kapásom volt sandeelre, amiből egyet sikerült elcsípnem.

Miután a srácok hazamentek (ők este kezdték a műszakot), a halak aktivitása nem állt le az erősödő hullámzás ellenére és a balinok is egyre inkább ütötték a küszt. Nem sok, mert ugye kicsi volt a pálya, de azért voltak 10-15-en.

Kismillió trükköt vetettem be. Például balinra twitcheltem lemon back prey71el.

Aztán rózsaszín manic preyyel is próbáltam balint fogni.

Aztán jött a fekete leves, ja nem, a helyi erő. Igaz jelen esetben a kettő egy és ugyanaz volt! 🙂

Szóval megjött a múltkori halat nem beírós kisöreg. És ennek a 15-20 méteres szakasznak a felénél megállt a vödrével. Aztán letette.

  • Jó reggel bátya! Mi a terv?
  • Mi lenne? Horgászni fogok. Kishallal.
  • Hol?
  • Itt!
  • Itt? Nem látja hogy itt dobálok a kő elé?
  • Az nem baj. Én sem fenekezni fogok, hanem pergetni!

Tusok olyan embert, aki már a halál f…ára küldte volna a kisöreget ebben a pillanatban, de mondom, akkor pergessen. Kishallal! 😀

Erre összerakta a kishalfogó hálót és bebaszta a vízbe a rablások közepén.

Majd összerakta a libatoll úszós szettet és betette a kő elé kb 8 méterre tőlem. Nem szóltam. Kicsit kijjebb indítottam a  csalit.

Többször megcsinálta az öreg, hogy mögém ment és úgy küldte elém a szereléket. Ilyenkor meg annyira közel kellett húznom a wobblert a kőhöz, hogy sokszor elakadtam.

Nem figyeltem folyamatosan az öreget, de egyszer csak fogott egy süllőt. Ami még neccesebben volt neccesen méretes, mint a múltkori jószág.

Ahogy térdére támasztva az alkarját tartotta a halat a vödör felett és közben azt figyelte óvatosan, hogy nézem e az mindent elmond. a hal hasa fehéren virított, oldala ezüstösen csillogott. Ez később lényeges lesz.

Végül egyszer csak enyhült a szorítás és elengedte a süllőt a vödör felett.

Tán még öt percet töltött ott, aztán a hal beírása nélkül lelépett.

Nem akarta adni a pálya a halat, így átnéztem egy olyan mély részre, ahol gumival néha érnek meglepetések, de fogtam már jó halakat jerkkel, és felszínivel is. Nem sokat, de néha beadja. Igazi betlimentő pálya tud lenni.

Életem tán legszebb süllője verte le a csalit első leengedésre. Na nem méretre, inkább színre. Május 10.-e volt. Úgyhogy mégsem péntek. Ha más fogja azt mondom, hogy fészkes hal, vagy minimum valami tőzeges tavi. Elképesztő sötét fekete hal volt! Az első multis gumis süllőm.

Volt még egy brutális kapásom, de sajnos lemaradt, így úgy döntöttem visszamegyek és fogok egy balint. Az a helyzet volt, amit a manic preyel lehet megoldani. Sikerül! 🙂

Hatalmas vita alakult ki a savage rajongó csoportban a csali miatt, mert valaki hozzájutott néhány darabhoz és olyan áron akarta eladni, ami egyeseknél kiverte a biztosítékot. Pedig ezen az áron megy! És mindennek annyi az ára, amennyit fizetnek érte. Ez a csali egy legenda! Olyanok is használják elég komoly eredménnyel, akik amúgy nagy százalékban drága japán csalikat hajigálnak.

Sőt egyik nap rámírt a fent említett, felismert kolléga, hogy intézzem el gyártsák már újra! 😀

Lejárt az időm. Elindultam az autóhoz, az öreg meg jött szembe.

Ott gurult el a gyógyszerem.

Mondtam neki, hogy nem értem, hogy várnak el tőlünk tiszteletet az ilyenek, mint ő. Vajon hány kört tesz meg így egy nap?

Aztán közölte, hogy ő csak sügéreket fogott. Én még a halakat sem ismerem. És megmutatta a vödrét. Azt a vödröt, ami mindent elmondott a hozzáállásáról. Hisz a nagy diszperzites vödörbe úgy volt beleaplikálva egy nem olyan mély, de olyan átmérőjű, ami passzolt a nagyba. Ha alapba belenéztem azt láttam üres. De egyszer csak kivette a kisebbet, ami alatt ott volt a víz benne három sügér, de a süllő sehol.

És közben azt hajtogatta, hogy ő amúgy is mindig beír mindent.  Ahogy most sem tette és legutóbb is csak azért, mert rászóltam.

Vagy leadta, vagy hazavitte a süllőt, nem tudom. Persze ez csak feltételezés, mert ugye én nem ismerem fel a tőlem tíz méterre álló papi kezében még a halat sem. 😀

Az egyik sügér amúgy kurva nagy volt, a másik éppen méret, a harmadik kicsi.

Kérdeztem tőle azzal mi a helyzet?

Mélyre nyelte mi lenne? Most dobja vissza?

Bizony vissza kellene, vagy meg kéne nézni a következő videót! Mondjuk ezeken már senki nem fog tudni változtatni, hisz beléjük ivódott anno, hogy amit lehet meg kell szerezni! 😦

 

Kategória: Balaton, balin, crank, crankbait, jerkminnow, parti, süllő, szávázs, vertic | 6 hozzászólás

Nincs mi?

A k@rva anyádat!

Már megint nem ez jönne, de friss az élmény, hogy a héten már másodjára küldtek el oda, arra a bizonyos helyre! 😀

A történet tegnap kezdődött. Legalábbis a peca része a dolognak.

Valami megváltozott, mert a küszök nem voltak kint a kövön, hanem attól jó 2-3 méterre. Bitang sok kishal volt egy 50-60 méteres szakaszon. Néhány nagyobb őn vágta a rendet, sajnos csak közöttük éjszaka. Nem tudtam őket becsapni.

Aztán napkelte előtt fél órával el kezdett ívni a küsz egy 20 méteres szakaszon és varázsütésre beindulni látszott minden. Megjelentek a süllők és gyanúm szerint a sügérek is.

Gyanúm hamar beigazolódott, hisz az első halam egy gyönyörű sügér volt még sötétben 11 centiméteres wobblerre! 🙂

Meg vannak ezek a halak idén buggyanva, hiszen a most már gyakorinak és rendszeresnek mondható éjszaka beköszönő őnök mellett a csapók is sötétben kezdenek zabálni!

Jött gyorsban még három süllő. Az egész csak pár perc volt tényleg, míg ezt a négy halat ütöttem.

Aztán a süllők eltűntek. Viszont a sügérhorda olyan erővel kezdte a küszt a kőnek szorítani, ami ritka látvány. Sokszor testük egy része a viztükőr felett volt, forogva, cuppogva zabálták a küsz a kövek fedezékéből kitámadva az 5-10 centis vízbe.

Elképesztő volt látványnak is!

Sikerült belőlük úgy 10-12 darabot becsapni különböző csörgős csalikkal. Először simán húzva, majd stop&go üzemben, a végén agresszíven rángatva – twitchelve. Aztán egy idő után már nem mentek neki semminek!

Volt egy komoly darab, ami még sötétben vette le a prey71et, de sajnos lemaradt, emiatt ma vissza kellett menjek. 🙂

Annak ellenére, hogy számíthattam arra nem lesz kint éjjel a süllő, még korábban keltem fel.

Hiába!

Nemhogy a süllők, ma éjjel még a balinok sem dorbézoltak. Kb. egy órás várakozás után, miközben néhány dobást azért eleresztettem kimentem a helyi mólóra, hogy meggumizzam a mély vizet süllő reményében.

Nem kellet volna! 😦

Ugyanis a 3.-4.- emelésbe belevert egy csuka. Nem kicsi lehetett, mert vitte is a 4playshadet, kb. 20 centi hosszú előkedarabbal. 😦

Próbáltam más gumikat is utána, természetesen már harapásálló előkével, hátha ott maradt a csuka. Majd még megpróbáltam fat vibesal felhergelni, aminek elakadás, szakadás és csalivesztés lett a vége. 😦

Szóval megindultam nagy erőkkel vissza a pályára, ahol egy brutál balinrablás csattant a lábamnál. Gondoltam fasza lesz ez. De annyira nem lett!

Ez az egy őn volt a pályán, ami kb. 5-10 perces gyakorisággal bezúzott elém a hajnallal megint ívni kezdő küszök közé. Kétszer a csalimnak is mellérabolt nagy vigyorral azon a bohóc képén! 🙂 A genyó!

Süllők nem jöttek, sügérek is kisebb intenzitással. Az előző napi csalik közül egyedül a prey71 működött 4 hal erejéig. A negyedik hányta vissza a lenti képen látható küszöket.

Aztán nem akartak enni. Legalább is műcsalit nem.

Viszont! Az okos horgász (khmmmm…) előre gondolkodik. Ismerem annyira a kis rafkós dögöket, hogy képesek egy adott pályán valamilyen szinte kiismerni a csalikat, ezért előző este bekészítettem néhány wobblert, amikben éreztem a lehetőséget.

Bejött! 😉

Gombár Peti barátom egy az egyben balatoni küszre hajazó lassan süllyedő (szinte lebegő) minnow típusú remekműve hat kapást adott, amikor már mindent leszartak magasról. Abból hármat sikerült megcsípni és öt az álló csalit bombázta be.

Jár a vállveregetés neki a csaliért, nekem meg, mert… 😀

Este kénytelen leszek renoválni, mert kidobtam a kőre és a terelője kicsit kifordult.

Fogtam egyet sajáttal is, de… 😀

A halak egy idő után teljesen leálltak. Már semmit nem ettek meg. A balin meg csak szórakozott velem, így átmentem egy másik pályára.

Olyan szinten nem volt még kishal sem, mintha lemérgezték volna az egészet, így idejekorán a helyi pékségben találtam magam. Gondoltam a “házi lepény” nevű szalonnás valamit nyugodtan elfogyasztom a parton reggeli gyanánt.

Nem így lett!

Ugyanis jött egy afrikainak látszó (de tényleg) hajléktalannak tűnő, de magyarul jól beszélő hölgy.

  • Nem tudod hol lehet itt bankkártyával pénzt felvenni?
  • Nem sajnos, mert nem itt lakom.
  • Akkor adjál már egy százast. Csak annyi hiányzik a kávémhoz.
  • Nincs sajnos
  • Nincs mi? A K@rva anyádat! (így egyből)

Nincs nekem semmi bajom a homleszekkel. Van hogy el is beszélgetek velük, de ő már a második aki a héten a halálomat és a családom pusztulásának előrehozatalát kérte az Úrtól, csak azért mert nem adtam neki egy százast.

Nem akarom ecsetelni milyen szép szavak hangzottak még el. Először az ő, majd az én számból. Így is kapok majd érte, hogy már megen vulgáris voltam a saját blogomon, de ez akkor is egy igaz történet. És neki a …. anyját! 🙂

 

 

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, casting, csuka, faragás, gpepplures, hendméd, jerkminnow, légiós, multi, parti, pecavilág, PV, sügér, süllő, steveolures, szávázs | 2 hozzászólás

Légiósok

Ezt a bejegyzést halogatom már egy ideje. Egyre több a légiós országhatáron belül és azon túl, ezért egyre több a fogás is.

Nagy Tibi barátom gyönyörű, rafkós balinja white walkerre egy öntözőcsatorna lakója.

Nagy Szabolcs első számú SteveOlureS teszthorgász balatoni balinjai. Sajnos a csali kapott a kőtől, de így is adott négy balint azon a hajnalon. Tudom – tudom a beton! Hol az az illex matrac Szabi? 🙂

Anti bátyám szintén balatoni balinja hat centiméteres (nem)réz fóliás kiskutyára.

Réti Bence második számú SteveOlureS teszthorgász gyönyörű balatoni balinja a wobblerkészítő játék nyereménycsalijával.  Schneider András déli parti  balinja. Ez sem rézfóliás. Ááááá nem! 😀

Réti Bence kissé torz ábrázatú csukája még az első körös minnowk egyikére.

Gyönyörű kettes balin, szintén arra a csalira.

A fehér nyereménycsalit a süllők és egy nagy köves is betámadta éjjel.

Szűcs Levente barátom csaliavató harcsája nem kis meglepetést okozott neki és nekem is! 🙂

Kategória: ajándék, Balaton, balin, csuka, egyéb, faragás, felszíni, folyó, jerkminnow, köves, légiós, PV, steveolures, topwater, WTD | 3 hozzászólás

Válság volt!

A tegnap reggel megjelent bejegyzés után annyi pozitív visszajelzést kaptam a blogon és az arckönyvön is, hogy a válság (ha volt egyáltalán 😛 ) gondolata is feledésbe merült. 🙂 Kellett nekem ez nagyon. A visszajelzések erőt adnak. Ahhoz még nem eleget, hogy a kephost.com megszüntetése miatti sokkból magamhoz térjek, de gyúrok arra is fejben, hogy a bejegyzéseket helyre tegyem.

KÖSZÖNÖM!

A következő hozzászólás volt a leginkább szívhez szóló az összes közül:

“Kérlek folytasd. Messzebb rakott a sors az imádott víztől. Te vagy a kapocs köztem és a Balaton között.”

😦 Huhh! Ez nagyon nehéz lehet. Nem is tudom túl tudnám e élni valahogy! 😦 (Persze igen, de mégsem.)

Szóval azon a napon… Na jó nem lett szőrös, sem semmilyen betli hiába kívánták már annyian, de illet volna többet kihozni a pecából. Egy olyan éjszaka – hajnal volt amikor a süllők és balinok beszorították egy öbölbe a küszöket és akkora sűrűségben voltak jelen a sötétben a parti két méteres sávban, hogy nem tudtam mivel átverni a ragadozókat egészen napkeltéig, egy hal kivételével. Két süllőből egyet tudtam megcsípni és volt egy balinkapásom is még sötétben. Ez szinte egyenlő a semmivel a jelen lévő ragadozóhal egyedszámhoz és sűrűséghez képest.

A csalit már megint nem árulhatom el, mert még a végén levágják a fejemet, így is befenyítettek, hogy “ellenséges” képeket, videókat lájkolok és volt pofám kettőt megosztani  egy bizonyos csoportban. 🙂

Az az igazság hogy talán ez az egyetlen wobbler most a dobozomban ami nem savage gear és nem is kézzel készült, de nem tudom otthon hagyni, mert imádják az ebfogúak és az éjszaka táplálkozó őnök sem vetik meg.

Ha gondoljátok (és miért ne tennétek) elárulok egy trükköt azzal kapcsolatban, hogy mit kell csinálni, amikor ennyi hal van a pályán és nem eszik meg semmit.

El kell menni az őrület határára és ellenkező irányban keresni a süllőket a kövezés mentén. Nem egyszer bejön – bejött már a dolog, mert ki tudja, hogy miért de vannak olyan süllők, amik ki akarnak maradni a tombolásból és meghúzódva várják az arra úszó táplálékot a kövezés mellett a csendes – nyugodt vízben.

Nem egyszerű ezt megtenni, amikor a süllők, nemhogy a balinok az ember lába előtt durrognak úgy, hogy sokszor lefröcskölik, de amikor ennyi a kishal tényleg nagyon nehéz átverni a ragadozókat. Az a süllő ami a képen látható is így akadt és volt egy komolyabb delikvens horgon. Mert amelyik süllő 10-15 métert beúszik a meder irányába fejrázások közepette az nem az átlag 30-40 centiméter közötti kategória.

Napkelte után aztán csak összejött 4 balin, igaz 8 akcióból. Sajnos az egyik megszabadított egy jerkstertől! A kövön megsérülhetett az előke még sötétben. Már közel járt a jerk, amikor megint rabolt egy balin a távolban. Elkezdtem izomból tépni a csalit, hogy gyorsan dobhassak és ebbe vert bele a balin. Az előke meg nem bírta a hirtelen jött erőhatást, pedig a fék nem volt túl erősre állítva, hisz a kapás erejével meg is szólalt.

Mindenki hibázhat, ezen a napon nekem volt megírva. A tanulság, hogy gyakrabban kell ellenőrizni az előkét peca közben, hisz ott a táskában a tartalék.

Fura egyébként, mert előtte a pop walkeres balin is elég brutális kapással jelentkezett és nem volt gond az előkével. Még az is lehet, hogy a harmincasról visszatérek vastagabbra.

Az első kettő balint megint kiscastingal fogtam, mert jól kezeli a 80 milliméteres twitch minnowt is. 😉 Az elsőt twitchelve.

A másodikat középtempóban, egyenletesen húzva.

 

Kategória: Balaton, balin, casting, felszíni, jerk, popwalker, süllő, szávázs, topwater, WTD | 3 hozzászólás

Válság van!

Többször volt már nem is hullámvölgy, hanem hullámszakadék a blog életében. Most megint itt van egy. Történetesen 17 bejegyzésem kuka. Hogy miért? A képmegosztó miatt, amit használtam. Egy időben a google képmegosztója teljesen megzavarodott, volt, hogy a saját képeimet én magam nem láttam a blogbejegyzéseimben. Aztán elkezdtem használni a kephost oldalt, ami most váratlanul bezárta a kapuit, így ezen bejegyzésekben vagy egyáltalán nem, vagy csak részben látszanak a linkelt képek.

Szóval megint felütötte a fejét az a gondolat: Folytassam e?

Hogy miért gondolkodtam korábban is többször ezen?

Összetett probléma ez. Az olvasok megunják az író (?) stílusát, amiből, ha már kialakult (?) nehéz kiszakadni, azon túllépni. A fészbuk elszívja az olvasókat. De tudok olyat is, aki a marketingtevékenységgel párhuzamban elveszni látszó függetlenségem miatt hagyott el. (De szép mondat! 😀 ) És még lehet ezer + egy oka a dolognak. Talán a következő kép elég beszédes!

Ahogy látjátok a tavalyi statisztika alapján több mint felére csökkent az éves nézettségi – olvasottsági mutató. Ez azért elég kemény! 😀

Vajon megéri e folytatni?

Azt hiszem, amíg akár csak egy olvasóm akad, meg!

Hozzászólások száma szinte nullára redukálódott, inkább a fészbuk linkekhez írnak pár sort, gondolatot. Ha írnak. Mert ott is a +kötelező” lájk a jellemzőbb. Csak ebben én nem hiszek, mert amikor 15 másodperccel később lájkolja valaki a bejegyzés linkjét, mint ahogy kikerült, az az életben nem fogja elolvasni. 😉

Persze van hogy belőlem sem folyik a szó és előfordulnak gyengébb posztok is. Kiégek néha én is ahogy az olvasok is. 😀 Aztán mindig van valami új történés, ami miatt úgy érzem virtuális tollat kell ragadnom.

Több opció is van a fejemben, arra hogy ezt a képmegosztós dolgot rendbe tegyem, addig is elnézést emiatt a 17 bejegyzés miatt. Megpróbálom azokat is mielőbb rendbe tenni, ami nem lesz könnyű, mert előbb a képeket kell újra összevadászni és végiggondolni mi hol volt.

Addig is egy fórum ihlette pünkösdi versike. Sajnos szombat és vasárnap nem értem rá, de tegnap azért próbálkoztunk az erős keleti szélben.

Szopat a keleti
Elmegyek legyelni
Ja nem, az nem lehet
Inkább fogok pár sügeret
A sügér nem eszik
Felteszek egy kis gumit
Nem rest és leveri
Dave a csukát fekve kiszedi

Kategória: Balaton, csuka, naphal, parti, sügér, süllő | 18 hozzászólás