Meg kellett próbáljam

Meg volt a napijegyem. Ugyanúgy, mint legutóbb, így meg kellet próbáljam, annak ellenére, hogy elég sok volt a csapadék. Valahogy ez a víz a benne élő rengeteg növényzet miatt nem tud úgy bezavarosodni, mint a legtöbb folyó. Egy kis pezsdülés nem árthat, de azt hozzáteszem, hogy a vízállásjelentést nem mertem megnézni. 🙂

Úgy döntöttem ott kezdek, ahol legutóbb a nagy déli hőségben a halakat megtaláltuk. Megint előbb érkeztem, mint Zénó azzal a szándékkal, hogy néhány beállót még sötétben megdobok, ahol mélyebb a víz. Balinban és titkon jász fogásában reménykedtem.

A múltkori átázásból tanulva még sötétben bújtam bele a neopréne melles csizmámba, feltettem a lila crankbaitet és már repült is a csali.

Az első beálló nem hozott eredményt. A másodikban amikor dobtam, észrevettem, hogy a töltésre felhajt egy autó. Barátom is megérkezett. Dobtam közben egy jó hosszút felfelé. Pár méter után valami megcsípte. Megálljt parancsoltam a kezemnek és hagytam a csalit a folyással sodródni. Brutális kapással szedte le, az akkor még jó balinnak gondolt hal. Amikor rövid tusa után megláttam a nagy fejét, már tudtam, hogy életem jászkeszege az. Szerencsére az előző peca óta beszereztem egy kihúzható nyelű merítőhálót, amivel a sáson és békalencse mezőn keresztül biztonsággal meríthettem a halamat.

Életem legnagyobb jásza, egy kis vízből saját készítésű csalival. Ez az élet!

Zénó meg is jegyezte: Te akár haza is mehetsz! És hiszitek, vagy nem, adott pillanatban megfordult bennem a gondolat, magamtól is.

Médmálydély! 😀 De most komolyan. Még mindig nem hiszem el, annyira gyönyörű sötét színezetű hal volt!

Hajnalban a befolyónál megint nem volt hal.

De lejjebb csíptem egy szépet gyári csalival.

Ahogy visszaértünk az autókhoz kajáltunk, ittunk és nekiindultunk az erdőnek. Mivel még mindig csurom víz és harmat volt minden, illetve a vízszint is emelkedett az előző pecához képest vagy 40 centimétert ezért maradtam a neopréneben. Nem kellett volna! 😀

Zénónak ezen a napon csak kapásai voltak. Most nem láttunk balinokat, domikat azért igen. Nekem jött egy kisebb, voltak kapások húzottra, beesőre.

Éppen egy zöldséggel telített pálya mellett haladtunk el, amikor észrevettem, hogy egészen a túlparti nádasig szabad egy 30 centiméter széles sáv.

Mondtam ott a domolykóm és már másztam is le a vizes nyakig érő gazban szederindákat szaggatva magam  előtt.

Az első két dobás nem volt az igazi. Magyarul elbaxtam. A harmadik azonban oda esett ahová kell. Éppen csak elindítottam a lila cranket, durva kapással vette le a felszínről.

Áldom az eszét annak aki zéró merülésű crankbaitet rendelt tőlem. Már a harmadik peca, amin bizonyít és elképesztő jó kapások vannak rá.

Zénónak is beadta végre a sok rontott kapás, leakadt hal után!

Itt már halott voltam. A nap égetett és a neopréne melesbe kezdtem belepusztulni. Végül az erdőt nem is vállaltam be ebben a cuccban, így visszamentünk (vánszorogtam) az autókhoz és újra megnéztük a befolyót.

Ott ált egy jó balin. De ezek engem utálnak, mert megint csak nekiment a görény a crankbaitnek! 🙂

Sajnos itt már kicsit kezdett bezavarosodni a víz. Ráadásul az egyik lila dagadékot a nádra szaggattam.

Barátomnak mennie kellett.

Volt egy tervem, de ilyen víztisztaságnál nem jött be. Így visszamentem az autóhoz, hogy újra magamra öltsem a  katlant és kimentsem a bent maradt katonámat.

Később lementem ugyan az erdős részre, de most nem volt kegyes. Egy egészen valószínűtlenül kicsi domolykót fogtam a csali méretéhez képest. Illetve végre találkoztam és beszélhettem a helyi Robinsonnal. Egyik nap elkapta kint a vihar. 4,5 órát ült a fája alatt, mire el mert indulni a szétázott töltésen, biciklivel.

Mire visszaértem a kiindulási ponthoz újra meghaltam. Kegyetlen meleg lett a böglyök haraptak, szúnyogok martak, a szeder a véremet a csalán az életemet követelte.

Feladtam!

Hazafelé még gondoltam megnézem a zúgót, de nem adott halat. Itt már csak negyed liternyi húgymeleg vizem maradt, így egyedül csak a hídig terveztem. Fogtam egy kisebb sügeret, aztán mégis nekiindultam a lekaszálatlan töltésen keresztül a rengetegnek. Bíztam a balinokban, de nem remekeltek. (Még ilyen hülyét, mint én? 😀 )

Egy 35 forma domit csíptem. Második kapásra ragadt meg, de leverte magát. Én meg nem bírtam tovább. Visszafelé még dobtam párat egy befolyónál, de erőm elfogyni látszott. Sós lé folyt mindenemen, szomjaztam, szétégtem, elfáradtam teljesen.

Hazafelé a kutakat, búfelejtőket, vagy valami boltot keresett a szemem az út mellett. A 4.-5. településen végre megláttam egy vegyesboltot. Satufék, balkanyar, kérek egy 2 literes üveg hideg bármit, ami szénsavmentes.

A hölgy hamar lelombozott. Hűtve sört és energiaitalt tartanak, mert az kell a népnek.

Gyorsan vettem egy két literes boltmeleg ásványvizet, amiből másfél litert így is megittam egyben.

Tényleg hazamehettem volna akár a jász után, de 10 órakor mindenképpen. Estig képtelenség volt kitartani, pedig az meghozta volna a kapásokat ebben 100%-ig biztos vagyok.

Tanulságos, jó nap volt ez megint. Kis változatosság a Balatonhoz képest egy gyönyörű folyó mellett.

A balinok továbbra is geczik. Nemsokára visszatérek!

 

 

 

Reklámok
Kategória: balin, balsa, crank, crankbait, domolykó, egyéb, faragás, felszíni, folyó, gázolós, hendméd, jász, lárva, sügér, steveolures, szávázs, topwater | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.