Tizenöt centi, kettő kiló

Az elmúlt pecákon újra kedves kis halaim, a sügérek nyomába eredtem. Jöttek is szép számmal, de a nagyobbakat nehéz volt elcsípni a sok kicsi miatt. A kicsik sokszor nem engedték oda a nagyobbakat a csalihoz. Mivel ez nem mély vizű vitorláskikötő, így a nagyobb csalik nem működnek. Ez a vertikális buzerapeca helye kis csalikkal. A legnagyobb csalik amiket meg bírtam etetni velük az a daiwa skinny kick, és a savage manic shrimp voltak, de szelektálni ezekkel sem sikerült, mert ha be nem is hörpölték sokszor állcsúcsba akadtak. Érdekes, hogy nagyon kevés sügér áll be fedezékbe. Ma talán egy ilyentől volt kapásom, nem is volt rossz hal, de nem akadt jól. Hullámokban érkeznek a rajok a nagy stég irányából, vagy a nádból, és általában mindegyik csapatban van 2-3 nagyobb példány. Mivel gyorsan mozognak, és a kicsik nagyon mohók, így nem minden nagyot sikerül elcsípni sajnos. Talán, ha még hűl a víz, akkor jobban beállnak rejtekhelyekre, de igazából már ennek is örülök, hogy három napon egymás után tudtam fogni belőlük. Az elmúlt két év összesen nem adott ennyi sügért a kikötőmben, mint ez a három nap. Rengeteg a 6-10 centis példány, amik pár éven belül már egész jó halak lehetnek, bár a csapósügér növekedésével annyira nem vagyok tisztában. De most utána nézek.

Minden napra jutott azért egy-két szebb példány is.

Hajnali bandanagy

Mániksrimpre

Délutáni dagadék

Napnyugta környéki bandanagy

Cseburaskás szerelék volt a nyerő

Ez már nem rossz

Ez sem

Szelfi

Ma nem mentem ki csónakkal az elmúlt napok csukás kudarcai miatt, hanem megnéztem néhány parti helyet. A küsz rengeteg mólónál össze van állva, de halat nem találtam sehol, ami őket, vagy a műcsalit ette volna. Csak a szokásos: Aki ráér egész nap az előbb utóbb olyankor is ott lesz, amikor jön a balincsapat, és ez ősszel általában nem reggel korán van.

Az egyik mólón egy 50es forma fazon be volt dobva az egyik bottal fenéken kishallal, a másikkal úszóssal haldarabbal sügérezett. Már messziről láttam a spáros narancsosvödörben úszkáló egyedeket, és amikor a harmadikat dobtam, nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg, vajon emberünk tisztában van e vele, hogy szabálytalanságot követ el, merthogy 15 centi a balatoni méretkorlát?

Közölte a fogási naplóban nincs ilyen, egyébként is maximum  a nagyot akarja elvinni (olyan 25ös lehetett), de mellette úszkált vagy 10 darab 6-15 centi közti szerencsétlen. Mutattam neki a területi jegy azon pontját miszerint 15 centiméter és 2 kiló a méretkorlát, illetve a napi mennyiség sügérből. Mivel a fogási napló országos, abban ez nincs feltüntetve, viszont a vízkezelő szigoríthat.

Ő meg csak hajtogatta, hogy nincs beleírva a fogási naplóba semmilyen korlátozás, úgyhogy nem érti, de egyébként is maximum a nagyot akarja elvinni.

Már meguntam a kötekedést, ezért abban maradtam vele kapcsolatban, hogy evvel simán bukhatja az összes passzusát, és elköszöntem. Hogy mi lett végül a csíkosokkal, azt nem tudom, remélem a kicsiket elengedte!

Kategória: Balaton, parti, sügér | Megjegyzés hozzáfűzése

Castinggal az anyaméhben

Sokaknak meglepetést fog okozni ez az írás, de ha a Kedves Olvasó eljut az írás végére talán megérti ezt a címet, és az egész mondanivalót.

Először tavaly télen remegtem meg abbéli hitemben, hogy ez a dolog nem kell nekem! Napokig nézegettem a botokat, orsókat, a szávázs, és okuma kínálatában, és nem tudtam mitévő legyek, de akkor még lebeszéltem magam a dologról. És, hogy mi késztetett akkor gondolkodásra? Furcsa módon akkor még nem a nagy csalis horgászat. Történt ugyanis, hogy Kántor Bálint barátommal sügérezni voltunk. Ő castinggal, és a szokásos kis finezzel. Nagyon nem evett a hal, főleg jiget nem, így Bálint eszmélt először, és dropshotra váltott. A DS egyáltalán nem az én módszerem, mert rendszeresen megfingatnak a csukák, emiatt hanyagolom általában. És bevallom lusta is vagyok átszerelni. Bálint olyan precízséggel mozgatta a DS szereléket a casting motyójával, hogy elképedtem. Aztán én is átszereltem míg ő a nap halaként fogott egy 23-ast, és próbáltam azokat a finom mozdulatokat leutánozni a spinningel, de nem ment olyan precízen. Szóval kib…. megtetszett a dolog, és majdnem belefogtam. Aztán a gondolat valahogy nem fordult át cselekvésbe. Jól elvoltam nélküle is. Sokat horgásztam, fogtam, így nem is gondoltam erre a pecára, egészen egy hónappal ezelőttig.

Történt akkor, hogy Szabolcs barátom bátyja Zsolt itthon volt Németországból, és első balatoni pecáján a kinti casting cuccos, nagy csalis módszerét alkalmazva ( akkor még nem volt olyan hideg a víz, és a 15-17 centis wobblerekre csak mi tekintünk nagyként) olyan halakat ütött egy rommá dobált pályán, hogy Szabolcsnak, és nekem is az állunk esett le, pedig a kezdő szintet már azt hiszem mindketten megugrottuk egy ideje.

Szóval e-mail váltás hegyek közepette arra jutottam, hogy majd pergető tilalomban lekérek egy szettet tavasszal kipróbálni. Legalább lesz időm megtanulni dobni egy körteólommal.

Aztán valahogy úgy alakult, hogy mégsem így alakult. És az egyik este azon találtam magam, hogy az udvarban dobálom a horgoktól megszabadított jerket, másnap pedig ütöm a vizet az egyik kikötő bejáratát hibrid csukával. Furcsa mód egy ilyen képtelen helyen, ahol vajmi kevés esély volt halra egy 30 körüli sügér követte ki a csalit, úgyhogy az első “pecán” már akció is volt.

Egyszer próbáltam még partról, és párat dobtam csónakból, de Zsolt útmutatása szerint mindig ott volt a spinning, és pár dobás után letettem a cuccot. Nem akarok én itt semmilyen szakmai okfejtésbe átmenni, de nagy csalikkal nem olyan bonyolult ez a dobástechnika, és módszer. Eddig egy macskát dobtam (SICC!), igaz az alsó dobások milyensége, és hossza hagy maga után kívánni valót rendesen.🙂

Tegnap hajnalban balinozni voltam partról, de ezek a hajnalok egyre rövidebbek.

Aztán délután befelhősödött, és én csak ültem az íróasztalnál, és azon gondolkodtam, hogy menni kéne! Mivel összejött pár óra csúszó, így 14:40-kor már a balinokat hajtottam volna, de teljesen eltűntek. Ekkor jött képbe az újabb kegyes hazugság a feleségem irányába: Drágám ma túlóráznom kell!😀 Ebből kiderül, hogy néha meglépem, de tegnap valahogy nem ment a füllentés, és  azzal hívtam fel, hogy mit szólna ha estig csukáznék, mert olyan jól befelhősödött?😀 Mit mondjak, nem repesett az örömtől, de aztán csak – csak rábeszéltem!

Négy előtt már a csónakban ültem, és hibrid csukával ütöttem a vizet, ami vasárnap is hozott egy nagyfejű 2,5.est. Végre felhős volt az ég, tiszta a víz, és végre láttam kishalrajokat, és amikor a tisztánál is tisztább részre eveztem előkerült a casting és a kisebbik szávázs dzserkszter. És csak dobtam, és dobtam. Most nem tettem le! Egész meglepő távokat dobtam, és egész pontosan, és kisebb folyosókba is beküldtem a csalit. Nem akarok szakmázni, mert tök hülye vagyok hozzá, de kell a rövidebb bot csónakba, a 205 centis butch ligt lefelé rángatva a jerket bizony karcolja a vizet a végével. Partról viszont tökéletes (már amennyire ennyi idő után megítélhetem). A szűk keresztmetszet viszont nem ez volt, hanem a lágy drót, mert gyakran beszedte a hasi horgot.

De mit nekem szűk keresztmetszet! Egy igen jól sikerült dobásnál az oldalazó csali egyszer csak megállt! Először azt sem tudtam mi van, nem akartam hinni, pedig de! Az első csukám elkapta a szávázs dzserket!

Nem az a divatos szóval élve bigmamapájk, de azért na.😀 Eörömebodóttá meg minden!

Aztán mentem tovább. Dobtam tovább. Egyszer aztán burvány a csali mögött (gondolom egy kifordulásnál melléütött), és ahogy lassítok BÁÁÁÁM! Áramütés meg minden ami kell. Egész jó halat akasztottam a tisztábbnál is tiszta vízben. Atom volt az egész na! Ez már annál is nagyobb bodottág!😀

Aztán jött még egy kicsi, majd szakadni kezdett az eső, de bakker három halnál jártam az első olyan pecán, amikor nem tettem le. Fülig ért a szám, és ér most hajnali fél ötkor is, amikor ezeket a sorokat gépelem.

Visszafelé aztán megdobtam egy öblöt, amit odafelé három csalival is rommá csépeltem, és elsőre levette megint egy. Elképesztő volt!

A maradék idő nem adott több halat, de így is maximálisan elégedett voltam ezzel a nappal. Az összes csukát egy olyan szakaszon fogtam, ahol nemhogy idén tavaly sem fogtam semmit szinte, és a jerk kiszedte őket.

És akkor a címről pár mondatban.

Rengetegen győzködtek, kérdezték már, hogy miért nem próbálom már meg? Volt olyan is, aki egy szávázs fészbuk bejegyzés alá odaírta: Szép, szép, de mikor fogsz végre multizni?

Na akkor most leírom, bár lesz akinek nem fog tetszeni a dolog! Két okból. Az egyik pont az imént leírtak, hisz nekem ne szabja meg senki mikor akarok valamit kipróbálni. Nem bírtam soha ezt a győzködős, erőltetős dolgot. Pont ezért nem álltam még neki legyezni sem! Én akkor szeretnék valamit elkezdeni, ha azt nem kényszer szülte, hanem mert én érzem úgy, hogy na ez IGEN!

A másik ami mindig kikészített a tizenéves srácok, akiknek már az anyaméhben casting volt a pöcsük helyén is, és csak a C&R, aki halat eszik azt akasztani kellene, de egy kurva horgot nem lennének képesek megkötni, ahogy egy úszót besúlyozni sem.😛 Na ettől vagyok totál agyhalott, de most ezen túlléptem. És miért? Mert normális emberek, akiknek az életében amúgy megfér mindkét módszer, épp érvekkel alátámasztva, atudtukon kívül meggyőztek valamiről, amivel kapcsolatban a fenti okok miatt ellenszenvet éreztem. Fogalmam sincs mi lesz ebből az egészből, de lehetőségem volt ezt is kipróbálni, és talán ez a módszer hozza majd meg újra azt a bizonyos bigmamapájkot!

Még annyit, hogy spinningel próbáltam ezt a jerk témát többször is. Anno, az iszapfeltöltés előtt volt is néhány salmo slideres csukám, de mindet folyamatos húzással fogtam.

Valahogy spinningel nekem nem ment a jerkelés, ezért nem is erőltettem. Egy igazi jerkelt halam volt eddig, azt idén fogtam. Egy balin egy kicsi kézi készítésű csalival.

Ezzel a cuccal meg egész jól mozgott az a jerk így a negyedik pecán, ha már négy csuka levette.

És bár az óvodában gereblye volt a jelem (tán nem véletlen), és nem casting, se nem spinning bot, és halat is eszek néha ettől még nem lesz holnaptól ferdén a bézbóll sapka a fejemen. Jó ez nekem úgy simán is, mint eddig!😀

Kategória: Balaton, balin, casting, csónakos, csuka, jerk, multi, parti | Megjegyzés hozzáfűzése

A kicsi, a púpos + a kettőhetvenes

Az egész azzal indult, hogy  hétvégén melóztam, így a hétfői pihenőnapot természetesen mi mással szerettem volna tölteni, mint csónakos, vagy kajakos pecával. Persze az időjárás baszik a horgász igényeire, és úgy döntött jön a lehűlés széllel, és esővel. Az eső nem volt olyan húzós, szerintem a szél sem, ennek ellenére a stégről öngyilkosságot fontolgatva néztem el jobbra, ahol szinte tükör víz fogadott, ennek ellenére pirosan villogott az egész Balaton!😦 Eleve nem tudtam megdobni a hajnali fényváltást bizonyos okok miatt, és szenvedtem rendesen, hogy ráadásképpen parton rekedtem!

Kínomban mivel a kikötőnkből kihalt a sügér az utóbbi két évben, a stégről próbáltam csukát fogni, de hamar feladtam.

Maradt a mólópeca halkereséssel, pedig nem is olyan régen egy meló előtti pecán sikerült egy 80-as, és egy 50-es forma csukát elkapnom az új szávázs swimmbaotel a shine gliderrel, és akadt egy egész jó csuka hybrid pikera is, csak rílizelte magát a fénykép elkészülte előtt.

Szóval elkezdtem a parti pályák átfésülését. Persze hol máshol, mint azokon a pályákon amik az elmúlt pecákon fogtam gumis sügereket, egy gyönyörű 29 centiméteres popperes sügért, és sügérezés közben megéhező csukát is.

Hozzátenném a sügérezés közben beugró, vagy a csalit leharapó, vagy épp a DS ólmot (nem a csalit) leharapó csukákkal telel lett a tudatom, ezért készültem vékony drótelőkével, csak mivel siettem, így fent maradt a 36-os fluoro. (Hozzáteszem a rendes csalikat, rendes drótelőkével egyszerűen nem támadják be ugyanezen pályákon! A genyók! :D)

Szóval annyira szarul indult a reggel, hogy kapkodásomnak levét megint megittam, amikor egy kapás után az üres előke került elő. Persze több kapásom ugyanitt nem akadt, így folytattam utam. Több sikertelen helyszín, és kísérlet után az idei kedvenc balinos pályámra vetődtem. Halnak nyomát se láttam, de ahogy Szano barátom mondta: “Balinra akkor is dobni kell az olyan pályán, ahol mutatni szokta magát, ha éppen nem mutatja, mert ott van!” És ott volt(ak)!

Az elsőt még rablás nélkül csíptem el második dobásra.

Aztán a spiccen volt néhány rablás, de nem tudtam velük megetetni semmit. Viszont ekkor már biztos voltam benne, hogy többen vannak. A közeli rablások nem akartak hallá válni, így elkezdtem bombázni a messzeséget mánikpréllyel. (Még mindig nagyon adja!😉 ) Néhány dobás után olyan ütéssel, és húzással jelentkezett egy őn, hogy 3+osra taksáltam. Aztán amikor először megláttam csal lestem mint a borjú arra a bizonyosra!

Csórikám kegyetlenül nézett ki! Nem elég, hogy akkor púpja volt, mint egy 3 feletti egyednek, ahogy megfogtam éreztem, és láttam a gerinc deformációját, és azt, hogy a púp oldalirányban is kitüremkedik. Mintha egy teniszlabdát húztak volna az S alakban meghajlott gerincére.

Őszintén megvallva a kapás pillanatában azt terveztem, hogy kivételesen halat eszek, ugyanis idén eddig minden jószág kicsúszott a kezemből, de eme hal láttán az evés gondolata hamar egy erőteljes farokcsapással elúszó hallá változott.

A következő üzenetet az MHTT-nek címeztem:

Tisztelt címzett!
A képeken látható balint, tegnap fogtam a Balatonból.
Nagyon jó erőben volt, sokkal nagyobbnak képzeltem a kapása, és húzása alapján.
Amikor megláttam elcsodálkoztam ugyanis azt tűnt fel először, hogy olyan púp van a feje, és a hátúszója között, mint a komolyabb 3-4 kilós példányoknak szokott. Aztán amikor kézbe vettem láttam, hogy nem kicsit deformált a hal.
Olyan volt, mintha lenne egy kisebb S kanyar a gerincében, és egy oldalra is kitüremkedő teniszlabda nagyságú “púp” vette körül.
Ez valami kis kori deformitás lehet?
A hal nagy erővel úszott el elegedéskor is, és jó karban volt a deformitást kivéve.

 És  a válasz:

A fiatalkori sérülés nyomán vagy fejlődési rendellenességként kialakuló gerincdeformitás viszonylag gyakori a halak körében. Ez nyilvánvalóan jelent számukra bizonyos hátrányt, de ha nem túl súlyos, az életkilátásaikat nem veszélyezteti.

Folytattam tovább a pecát, de már nagyon kevés időm maradt, mert dolgom volt délután. Egyszer aztán megjelent mögöttem két öreg, akik egy másik mólóról jöttek át, hogy itt milyen a helyzet, van e rablás?

Mivel nem azt kérdezték, hogy fogtam e halat, hanem, hogy van e rablás, ezért válaszom őszintének tekinthető!😀 Alig- alig rabol a balin.

Gyakran jár ide? – hangzott az újabb kérdés. Mire a válaszom szintén őszinte volt, hisz vagy 1,5 hónapja nem jártam erre, csak a  piros jelzés kényszerített partra.

Közben balra csattant egy rablás a kő lábánál, amit a két öreg szerintem észre sem vett, és bár jobb ha nem látják ilyen esetben, hogy van hal a pályán az idő rövidsége miatt muszáj volt dobnom, és gyönyörű kőlábtól induló, vízből kiugró kapással verte le a kettőhetvenes a csalit. Legalább is az öregek szerint kettőhetvenes, akik másnap reggel már itt is kezdenek. Szerintem nem volt több 47-48 centinél és kilóharmincnál.

Mivel én októberben az állatok világnapján (mikor máskor?😀 ) ünneplem a névnapomat, ezért kedd reggel egy meló előtti etapon fogtam egy mélytorkos csukát megint fluoroval (ehhh). Sajnos az egyetlen vékony drótot csalival együtt a szél egy hajóra vitte.

Aztán meló után sikerült elcsípnem egy jobb balint mielőtt elért volna a cunami!

Kategória: Balaton, balin, csónakos, csuka, felszíni, parti, popperes, sügér | Megjegyzés hozzáfűzése

A belterület határán

Azóta többször előfordult, hogy megjártam a belterület határát, és voltak parti pecák is. Betlikbe is futottam, és volt, hogy komoly halam is távozott. Íme egy összefoglaló az elmúlt napokból a teljesség igénye nélkül.

Hajnali wobbleres sügér

Ez egy sekély part menti köves pálya. Tavaly fedeztem fel, hogy nyár végén, kora ősszel a sügérek hajnalban itt nagyon eszik a wobblert. Ezen a napon 6-7 kapásból 4 halat sikerült partra terelnem. Aztán az egyik helyen rápróbáltam még a sügérekre gumival is. Ez a hely télen jó igazán, akkor még a csukák is tiszteletüket teszik. Még magas a hínár, és csak két apróság jött.  Valahogy benne éreztem a helyben a komoly halat. Soha nem fogtam még ezen a helyen balint, sőt még nem is próbálkoztam vele előtte, de úgy voltam vele, hogy egy járőr, vagy egy helyi erő kell, hogy legyen a pályán. Kedvenc gyári popperemet másodszorra bebombázta egy komoly hal, olyan 6-8 méterre a parttól. A levegőbe csaptam örömömben, hisz tudatosan sikerült átvernem egy magányos őnt újfent. Mivel magas a part ezért merítőre ezen a pályán szükség van. Amikor hajoltam le a merítőért a látott, és fáradtnak vélt 3 kiló feletti gyönyörű balin csapott egyet, és angolosan távozott a popper horgáról.😦

Korai volt az örömöm! Megsemmisülve álltam a parton.😦 Reményt vesztve dobtam még párat, de tudtam, hogy aznapra ennyit szánt a sors.

Csónakos hajnali

Míg van 1,5 órám hajnalban munka előtt, és ideálisak a viszonyok megpróbálom a csukákat csónakból elcsípni. Van, hogy bejön, van, hogy nem. Ezen a hajnalon ezt az egy kettes forma gyönyörű színű jószágot sikerült kanállal elcsípnem.

A következő hajnal viszont nagyon beadta. Tök véletlenül a fehér kulcstartó akadt először a kezembe, amivel idén még nem horgásztam. Az első fél órában egy balint, majd három csukát adott, közte egy egész jót. Aztán volt egy nagyon komoly akcióm egy 80-as forma haltól. Már gyorsítottam be a spinnert, és a kiemelésre készültem, amikor betámadta a csuka. Persze elvétette, de én gyorsan visszaejtettem, és bebombázta. Bevágtam, szólt a fék, de lemaradt sajnos.😦 Valószínűleg a forgó kanalat kapta el, és nem a horgot, ahogy esett vissza a kulcstartó.

Hozzáteszem, hogy egy ideje viszek magammal egy erősebb botot, és nagyobb csalikat is dobálok. Ezek a csalik még nem igazán nagyok, de a magyar átlaghoz képest igen. Egyik reggel dobáltam a szokásos csalikat, de nem adta a halat. Nagyon kevés időm volt, így elhatároztam, hogy gyorsan elevezek addig az öbölig, ahol Balunak kikísérte a legyet az óriás. Az első dobás nem sikerült jóra, de másodikra az albinó színű szávázs hibrid csuka oda esett, ahová kellett neki. Opálos vízben be is támadta valami. Irgalmatlan erővel ütnek oda ennek a nagyobb csalinak, nem igazán tudom elmagyarázni, de már dobálás közben felmegy az adrenalin, mert minden húzásban, kapásban ott a nagy hal lehetősége. Jobban mint egy kanálnál, vagy spinnerbaitnél. Szóval erőből húztam ki az öbölből, mert először azt hittem az óriás az. Óriás ugyan nem volt, de így is piszkosul örültem a halnak. Sajnos még nincs fényképezőgépem, így telefonos, és videóból kiszerkesztett képek vannak.

A következő túra egy baráti peca volt, ahol a kanál ugyan megmutatta erejét, mert darabszámban odavert rendesen, sőt a nap hala is kanálról lépett meg, de a múltkori öböl mellett eggyel, most kristály víznél a yellowpike szín meghozta amire nagyon vágytam. Egy újabb csukát csukával!🙂

Pike eat pike!

Este pedig az az örömhír ért, hogy Szabolcs barátom megfogta az első légiós fahalam áldozatát!🙂

Balatoni őn ezüst kutyával

Szavai pedig kenegették a hájamat rendesen!🙂

Hétvégén egy új pályán kajakoztam. Elképesztő lehetőségek vannak ebben a pecában. Hatalmas élményeket adott még úgy is, hogy be kellet érnem egy betlimentő popperes csapóval, ami nem volt több 10 centinél.

Sajnos a hajnal nem adta. Egy popperes sügér akadt, de az is idő előtt távozott. Viszont amikor tőled két méterre mozogni kezd a nád, és az akvárium tiszta vízben egy 100-150 fős 15-35 centis egyedből álló vörösszárnyú keszeg raj bukkan elő, az leírhatatlan érzés. Ahogy az is, amikor a kristály vízben a torzsák között egy sötét árny követi a a hibrid csuka csalit, ami nem csuka. Először átfut az agyadon, hogy amur, majd busa! De mit akarna? Aztán amikor a kajak orránál elfordul, majd párhuzamosan a kajakkal elúszik egy 4-5 kiló közötti fekete hátú balin, akkor majdnem utánaugrassz, és nem akarod elhinni!

Elképesztő volt!

Egy újabb csónakos betli után aztán parti pecát választottam. Sok halat nem fogtam, de a balin kapása mindenért kárpótolt azon a hajnalon!

Azt hitte süllőből van!

Gumis sügér a küszraj alól

Ő(n) maga

Már otthagytam a helyet, amikor egyet rabolt a balin, és visszamentem érte. A popperre rányúlt elsőre, de csak bökte. Aztán próbáltam a Savage Gear Panic Preyt, de nem ette. Harmadik dobásra az utolsó pár méteren elkezdtem izomból húzni, mondom dobok neki valami némát.
Erre jött utána, ütötte, verte, kiütötte a vízből. Visszatettem a fejére már a lábam alatt 3 méteres zászlón, úgyhogy 1,5 méterrel alattam volt a vízszint, és BÁÁÁÁM! Nincs jobb a felszíni pecánál!

Kategória: Balaton, balin, csónakos, csuka, felszíni, kajakos, sügér | 1 hozzászólás

Ez itt már belterület!

A történet szereplői:

  • Balu a http://clogflyfishing.blogspot.hu/ szerkesztője. Kajakos, és szárazföldi, és gázlós, és legyezős, és pergetőhorgász
  • Babinéne a belterület tulajdonosa, és szigorú őre
  • Babinéne szomszédja, és védelmezője
  • balatoni csukák
  • Steve eme blog szerkesztője

Történt egyik pénteken, hogy Baluval balatoni kajakos csukázásra adtuk a fejünket, de azért be volt készítve a balinos motyó is. Balu legyezve, én pergetve. Ez volt a terv.

A sekély oldal tiszta vízén indítottunk. Közben az idő kicsit melegedett, de a körülmények hajnalban ideálisak voltak. Balu szórta a félcsirkéket, én meg a tőlem megszokott, és nem megszokott csalikat. Nem meg szokott csalik azok, amiket rendszeresen hajigálok, csak halat nem akarnak adni.😀

Sokáig semmi, aztán  két egymást követő öbölben megfogtam az első, és a második kajakos csukámat, így egyből az első alkalommal. Furcsa volt, de nagyon jó. Megint egy új élmény ami tovább visz előre.Kettő méret körüli jószág tette tiszteletét nálam. Az egyik kelére, a másik kulcstartóra, de mindkettő jó kövér volt.

Balu jóval előttem járt, de neki nem igazán akarta a víz adni, amiért jött. Az előző napi sztoriján amúgy jót nevettem, mert végre nem csak velem történnek, amik történnek. Ez a nap pedig nyugodtnak tűnt egészen Babi nénével való találkozásunkig, ami amúgy lassan rendszeres míting a számomra, ha arra járnék. No de hogy is volt tovább?

Szóval az egyik öbölben egy csuka a csónak, akarom mondani kajak alatt bombázta be a kulcstartót, de sajnos nem jól találta el. Már majdnem kieveztem az öbölből, amikor egy kis folyosót vettem észre. Repült a kele, a csuka pedig rámozdult a beesőre. Atom jó kapás volt, csak sajnos a videó meg atomszar lett, mert nem jó szögben állt a kamera. A hal viszont jól küzdött, és igen szép volt.

Itt már Balu pedzegette, hogy valami nem stimmel. Én mondtam neki, hogy tök hülye vagyok a legyezéshez, de szerintem messze áll meg a nádtól, mint ahogy nagyon sok pergető is. Aztán amikor a következő öbölben az előzőnél kicsit nagyobb csuka, egy atom rávágással lemarta az öböl egyharmadánál a spinnerem, akkor ő is váltott.

A balinos motyóra drótelőke került, és egy piros kulcstartó, ami nem sokáig maradt érintetlen.

Kerestük a jobbnál – jobb öblöket újabb csukák reményében, de a rendszerint érkező keleti szél mellett Babinéne is elvette kissé a kedvünket.

Történt ugyanis, hogy elérkeztünk egy stég elé, ahol először tavaly jártam a szintén legyezőhorgász Sanyi barátommal. És első alkalommal mindkét oldaláról fogtam egy – egy csukát, amit Babinéne nem nézett túl jó szemmel.

Szóval Babi néne megint ott termett!

  • B: Mit csinálnak maguk fiatalemberek?
  • Én: Horgászunk.
  • B: És van kapás?
  • Én: Nem nagyon.
  • B: Akkor ne is menjenek tovább mert az ott már belterület, és amúgy sem érdemes, mert sekély a víz, nincs hal! (szerk: 3-3,5 méter jelen vízállásnál. Belterület baszki??? Talán a fogalmakkal tisztában kéne lenni legalább, bár a magánterület sem lett volna helytálló.)
  • Én: Elnézést de mi a vízen vagyunk és a Balaton mindenkié!
  • B: Nem magyarázzon nekem fiatalember, mert az már belterület! Jó hogy nem ki akarnak  szállni a kertembe!
  • Én: Hölgyem nekem semmi közöm sem a kertjéhez, sem a stégjéhez, és a vízen horgászok a kajakból, ott ahol bárkinek lehet.
  • Balu: Érvényes engedélyünk van a Balatonra, és a víz mindenkié! (ekkor lépett színre Babinéne szomszédja)
  • Babinéne szomszédja: Mit képzelnek maguk? Hogy beszélnek Babi nénével? Azonnal hívom a rendőröket! (no itt gurult el a gyógyszer)
  • Én: Hívja bátran! És mit mond neki, hogy két érvényes engedéllyel rendelkező horgász tartózkodik a szabad vízterületen a stégük előtt?

Persze semmiféle rendőrt nem volt mersze hívni, hisz tudta nincs igaza.

Egyszerűen nem értem hogy miért nem férünk meg békésen egymás mellett? És miért gondolják a parti telektulajdonosok, akik az átkosban hozzájuthattak valamilyen úton-módon vízparti telkekhez, hogy a telekhez vízterület is párosul? Ahogy a strandi büfébérlők sem értem miért gondolják, hogy a büfé előtti föld, és vízterület jár nekik?

A keleti szél mellett Babinéne is bebaszott nekünk, úgyhogy a pecának annyi lett. Még raftingoltunk egyet a kikötőhelyig a 30-50 centiméteres szembe hullámzásban. Feltettük a kajakokat az autóink tetejére, és azzal váltak el útjaink, hogy Balu másnap legyezve megpróbálja más technikával. És bejött neki, és, ha úgy vesszük igazam lett, de ez már az ő története.

A történet, és a benne szereplő személyek semmilyen szinten nem fedik a valóságot. Ja de!😀 Kivéve, hogy a hölgy nem Babinéne, de Balunak ez ugrott be. Aja Babinéne a!

Kategória: Balaton, csuka, kajakos | Megjegyzés hozzáfűzése

Hitelesnek lenni

“hiteles (melléknév)

A valóságnak megfelelő (állítás, hír); ilyen híreket adó, megbízható (személy, hírforrás).”

Nagyon sok negatív, és pozitív kritika, és hatás ért mióta elkezdtem ezt a blogot írni, és nagyon sok ért mióta a Lanitex kft (szávázs – okuma – stb.) cuccait tesztelem. A negatívakból is sokat lehet tanulni, de úgy gondolom a pozitív kritikák azok, amik igazán építhetik az blogger jellemét, és magát a blogot is. Ha pedig olyan embertől, baráttól érkezik ez a pozitív jelzés, aki azt is megmondja, ha kalap szart nem ér, amit csinálok, akkor az mindennél többet ér.

Hitelesnek maradni az egyik legfontosabb számomra, és ezt úgy lehet elérni, ha nem kamuzok, nem rizsázok, ha más csalival fogok azt is megírom ide a blogra, és ha hibázok azt is. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy a múlt pénteki bakimat kitegyem e blogra, mert lehet, hogy lesz aki betámad majd miatta, de végül úgy döntöttem, hogy a hitelességhez bizony az is hozzátartozik, ha hibázik az ember. És az ember bizony hibázik, mert emberből van.

A peca nagyon jól indult, hisz az egyik öböl bejáratánál a hínármező szélén vezetett kanalat a csónaktól alig pár méterre durrantotta le egy igazán vaskos három pluszos jószág (egyesek szerint inkább négyes, de mostanában hajlamos vagyok alábecsülni a méreteket).

Egyik nap írtam egy barátomnak, hogy amikor a kristálytiszta vízben a hínármező felett, mellett vezetem a vékonylemezes támolygót (ami ugye nem szávázs termék), az legalább olyan szép mint egy frissen borotvált zsenge…..😀 Jót röhögött, majd visszaírt: Szebb!

Szóval elképesztő látvány na!

A kép az sajnos olyan amilyen, de a szerdai Ipoly túránkon, amit a felhőszakadás, jégeső, sárlavina szavak jellemezhetnek leginkább elfelejtettem az olympusom vízzáró dugóját becsukni, és egy wobblerszabadításkor megtelt a gép vízzel.

Szóval megpróbáltam egy önkioldós képet készíteni a telefonnal, ami nagyon rossz lett, és végül a hal épségének érdekében, a videóból vágtam ki ezt a képet. Cserében jól ráharapott a bal hüvelykujjamra, amikor megugrott horogszabadítás közben.

Eddig nincs is semmi olyan ebben a történetben, ami. De a következő csukánál nagyon amatőr módon viselkedtem.

Történ ugyanis, hogy egy öböl bejáratánál egy csuka a kiemelt kulcstartóra rámozdult. Így miután megdobáltam az öböl belsejét, a bejáratot is megcéloztam, gondolván, hátha meglapult a megriasztott csuka a hínármezőben. Hogy azt, vagy egy másikat sikerült e becsapnom azt nem tudom, de ami ezután következett az maga volt a kabaré.

Készítettem egy képet, hasonlóan mint múltkor a csónak hátuljában telefonnal.

Aztán akartam készíteni, még egy közelit is. Na azt már nem kellett volna!😀

Ekkora baromságot még életemben nem csináltam, ahogy arra sincs magyarázat, hogy amikor először megugrott, miért próbálkoztam még egyszer! Majdnem odalett a komplett felszerelés, a telefon, és a hal is. Az orsó viszont azóta is jól pörög (ez itt a reklám helye!😀 )

Szóval több ezer csuka, és több tízezer hal után is képes lehet bárki ekkora baromságot elkövetni egy vacak képért egy átlag halról. Többször is hibát követtem el, és hatalmas szerencsém volt, hogy a csuka tán a meglepődöttsége végett lefeküdt a hínárba, és a tiszta vízben tulajdonképpen simán kivettem a szerelést. Bele se merek gondolni mi lett volna a hal sorsa, ha nem így dönt, hanem megindul a nyílt víz felé.  Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy ugrok a cucc után, de nem lett volna jó döntés.🙂

Szóval marha nagy szerencsém volt nekem, és a halnak is, és az ilyen esetek higgyétek el bárkivel megeshetnek, hiába az évek meg a rutin, a kisördög nem alszik.

Ha túllépünk azon, hogy másként is alakulhatott volna, ez a jelenet bármely Bill Dance videóban helyet kaphatna, és eddig bárki, akinek mutattam könnyesre röhögte magát. Balázs barátom már négyszer megnézte miközben leguggolt az asztal sarkába kapaszkodva. Nem tehetek róla, de akárhányszor visszanézem én is hasonlóképp teszek. Röhögök a saját balfaszságomon. Könnyek között.

Sokáig gondolkodtam, hogy közzé tegyem e? De úgy voltam vele a hitelességnek az is része, ha az ember hibát követ el. Egy közeliért.

 

Kategória: Balaton, csónakos, csuka | 8 hozzászólás

Játék a színekkel

Kategória: Balaton, csónakos, csuka | 1 hozzászólás

A második

A szombati csónakos betli után (bár volt két akcióm) ismét kajakba szálltam. Más pálya, más terep, más halak. Ismeretlen, és mégis ismerős. Ismerős, hisz ugyanúgy Balaton, és ismeretlen, hisz ezekről a helyekről eddig csak álmodni mertem.

Hajnali varázs

Persze a napkelte az napkelte a partról, és csónakból is, de ez valahogy mégis más. Természetközelibb.

A balinok nem adták jelét annak, hogy ingerenciájuk lenne bármilyen csalira, és a fenékig tiszta torzsás pályán sügér elvtársak sem voltak hajlandóak semmiféle akcióra.

Na de erre van a kajak! Lehet vele halat keresni, elég nagy sebességgel!

Megszórtam egy raklap helyet, de nem nagyon volt mozgás, mígnem egy nyílt vízre lehorgonyzott vitorlás mellett végre volt egy komoly rablás. Dobtam rá néhányat a kapocsban lévő minnow wobblerrel, de valahogy megint a felszíni csaliban volt nagyobb bizodalmam. Ráálltam párhuzamban a vitorlásra. Dobtam párat WTD-vel, de nem volt rá reakció, így került elő megint kedvenc szávázs popperem a pszichopata szardínia (milyen név már?) színben.

Munkában

Második dobásra be is bombázta. A rablásból nagy halat gyanítottam, viszont a kajakig simán kijött a hal. Ott aztán teljesen megbolondult!

Szabadulni próbált

Lekérte a spiccet, még a féken is kellett lazítani. A nap egyetlen hala volt. De milyen gyönyörű! És milyen jól küzdött! És mennyire jó ez a kajakos peca!😀

Kettő plusz

Ontheboard

Pszichopata szávázs poppoló

A járgány már szárazon

Csuda, akarom mondani cuda 12

Kinyílt nekem a világ!🙂

Kategória: Balaton, balin, felszíni, kajakos | 3 hozzászólás

Aki tudja, az úgyis tudja

Az első útja

Második dobás

Bigdady sügér 91 milliméteres wobblerre

Nagy csali, nagy sügér

Máté WTD

A legendás perei papucs

Kategória: Balaton, balin, felszíni, kajakos, sügér | 3 hozzászólás

A műcsali készítés viszontagságai

Írhatnám mögé, hogy első rész, de egyrészt azt sem tudom lesz e második rész, másrészt nemrég gondoltam úgy, hogy egyáltalán írok erről a témáról. Mivel alig fél éve álltam neki a dolognak, és ez még mindig nagyon az út eleje, itt kérem nem szakcikkről, és nem is tanácsok tömkelegéről lesz szó, csak egyszerűen pár gondolatot szeretnék virtuális papírra vetni. Hogy hol is tartok most? Valahol az amatőr, és a kezdő szint között félúton.😀 Alakulnak a dolgok, de azért nem egyszerű ez a téma. Sokat kapkodtam, aminek meglett az eredménye, hisz olyan wobblerek, amik már adtak is halakat tulajdonképpen “tönkrementek”.

Illetve az, hogy tönkrementek nem teljesen fedi a valóságot, hisz használhatóak továbbra is, csak még randábbak lettek, mint voltak!🙂

És hogy mikor derült erre fény? Amikor bejött a nagy meleg! A technológiai, száradási idők kivárása bizony fontos lett volna, de nem minden esetben bírtam magammal, és a nagy meleg hatásra felpuhult sok wobbleren a gyantaréteg, és felpúposodott, vagy begyűrődött. Így wobblereim átalakultak kis quasimodókká, és apró ráncos öregemberekké. Fogni így is fogtam velük, de nagyon randák lettek. Nálam okosabbak szerint, az egésznek az a nyitja, hogy nem vártam meg a száradási, kipárolgási időket egyes rétegek között, vagy valamely anyagok, amiket felhasználok nem igazán szeretik egymást. Ennek ellenére vannak wobblerek, amiken ez a jelenség egyáltalán nem érzékelhető a nagy melegben sem.

Itt kell, hogy elnézést kérjek azoktól az ismerősöktől, barátoktól, akiknek csalikat ígértem, de emiatt nem tudtam még beváltani az ígéretem. Kb. 1,5-2 hónapot ki is hagytam, de most újra lett lendület.

Az új csalik egy részét már teszteltem is, és bírták a meleget, egy részük viszont továbbra sem az igazi. Lehet változtatnom kell a rétegrenden? Ami mégy gyanús, hogy lehet egyes csaliknál túl vastagon viszem fel a festékréteget, mert egyszerűen nem vagyok megelégedve az adott szín fedésével. Még nyomozok, de haladok, és nem adom fel, mert működnek a csalik, hisz szép halakat adtak.

Pár kép a legújabbakról.

A képeken sokszor minden szépnek, jónak tűnik, de én látom a hibákat, amiken mindenképpen javítanom kell. És, ahogy írtam ez még nagyon az út eleje.

Kategória: egyéb, hendméd | Megjegyzés hozzáfűzése