Februári sügerek

Ez a tél nem az a tél! 🙂 Sokszor úgy vagyok vele, inkább fagyott volna be megint, akkor legalább nem kéne annyit betlizni! 😀

Múlt héten nem jutottam ki, mert FEHOVÁN jártam (ugye a kötelesség 😀 ). Most pedig úgy néz ki meghallgattatik az imám, hisz miközben e a sorokat írom megint rákezdett Holle anyó. Hétvégére erős fagyokat ígér. Nem tudom lesz e még peca tilalom előtt? 😦

Tizedikén volt egy egész jónak ígérkező – mondható pecám, hisz végre összehalaztam a kezeimet.

Ez a mohó csíkos első dobásra érkezett.

Aztán rá kb. 15 dobásra jött a másik kövér falánk jószág. A bezabált küsz még kilógott belőle, ennek ellenére nekiment a kis cannibal shadnek.

Aztán a következő 375 dobásra semmi, pedig még az általam nem éppen kedvelt dropshot technikát is bevetettem.

A végén visszakerült a nyerő gumi, amit egy nem várt vendég honorált. Még nem ívtak a csukák.

Reklámok
Kategória: Balaton, csuka, parti, sügér | Megjegyzés hozzáfűzése

A csukapergetésem evolúciója (blinkertől a jerkig) – vendég írás

Vendég írás még soha nem jelent meg a blogomon. Most eljött ennek is az ideje. Zsolti barátom megszállott csukahorgász. Az írása a csukázás egy máig itthon kevésbé ismert, vagy talán inkább kevésbé népszerű módszerébe, a jerkbaitekkel történő horgászat rejtelmeibe ad némi betekintést. Ahogy mondta nekem, abban az esetben ha ő író lenne, akkor egy egész könyvet meg tudna tölteni a fejében található információkkal, de mivel nem az egyenlőre elégedjetek – elégedjünk meg ennyivel.

30 évvel ezelőtt az Öreg-Túr…
Mesébe illő pálya. Halgazdagság, kristálytiszta lassan áramló növényzettel tarkított víz, és feledhetetlen gyerekkori horgászatok. Irgalmatlan szivárványos ökle rajok, aranykárász, compó, bodorka tengerek és vörösszárnyú rajok, sügér és csuka.

Csukára pergettünk a klasszikus vasakkal. Sokáig ezek jelentették a CSALIT! Ezekben hittem, ezeket dobtam, ezekkel fogtam és fogtunk temérdeket.
Első csukámat Heinz blinkerrel fogtam.
Nem voltam kifejezett pergetőpecás még nagyon sokáig csak a túri és a szenkei csukákat dobtam.
Végigmentem az egészen ami szóba jöhetett. A tiszai kecsegék, márnák. Később úsztatások keszegre, féderes amur és vadponty horgászat a Felső-Tiszán.

15 éve kezdtem a Dunán wobblerrel süllőre, balinra pergetni és a Szamoson, Tiszán mindenre.
A Túron telényre is,  de a csukákat még mindig csak a jól bevált vasakkal kergettem.

Aztán úgy 10 évvel ezelőtt kezdtem erőltetni a twistereket.
Az Öreg-Túron a kisari híd melletti növényes szakaszon voltam először eredményes ezzel a számomra teljesen új műcsalival.

A növényzet közötti lyukakban, vertikálisan emelgetve fogtam első gumis csukáimat.
Ámultam a gumik eredményességén!
A Túrban a csukák mellett szép sügerek is felvették és egyre jobban szerettem velük horgászni. Kedvencem az volt, amikor az akkori egyetlen 3 méteres pergetőbotommal betartottam a twistert a szűk, másfél méter mély kis folyóba a sűrű parti növényzeten keresztül és akár 5 percen keresztül türelmesen egy helyen járattam.

Mikor belenéztem a vízbe halat nem láttam mégis idővel a semmiből odakerült egy-egy csuka vagy sügér és megette a “döglődő” twistert.
Ez fantasztikus volt! A vasak ettől kezdve háttérbe szorultak.

Túron, Balatonon, Szamoson néhány süllőt és a Duna-Tisza csatornán temérdek csukát fogtam twisterrel. A rommá horgászott Omszkin is csukákat és lightpecával a kisjigek drasztikusan változatos mozgatásával szép feketesügereket is.
Ahová sikerült akkoriban eljutnom ott nagyjából mindenütt volt valami siker.

Ami a lényeg, már a kezdetek kezdetén észrevettem azt, hogy ha több kapást akarok elérni, ahhoz meg kell törni a gumi mozgásának monotonitását. A csukákhoz nem elég mindig a hagyományos jigelés.

Az Öreg-Túr jellegzetes szűk és növényes Birhó nevű szakaszának legtöbb részén a twistert egyébként se lehetett jigelve elhúzni.
A lyukakban vertikálisan vagy a ritkább növényes helyeken akár még rám folyó víznek felfelé dobva és rángatva sikerült a növényzet fölötti 10-30 centis szabad vízben elhúzni a csalit és sok kapást elérni.
Nagyszerű volt de nem könnyű. Az utóbbi helyeket ma már könnyedén meghorgászom egy lebegő jerkkel.

Szóval a hagyományos jigelés közben a csaliba bele kellett rángatni illetve extrém módon begyorsítani, vagy hagyni száguldva süllyedni. De nem hagyni a fenékre esni a növényzetbe és így tovább…Így egy döglődő-menekülő esetleg egy támadó élőlény benyomását kelti a csali. Tehát a könnyű préda illetve a konkurencia hatását is keltheti.

A monotonitás ellenében az életre keltett gumi hozta a kapásokat. Az csalit már érzékkel mozgattam  és úgymond nem magától fogta meg a csukákat , mint pl egy húzott körforgó, vagy hagyományosan monoton húzott wobbler.
Hozzáteszem nem akarok semmilyen csalit alábecsülni. Mindenki azzal fog amivel dob és amiben hisz…

Aztán a gazdasági válság miatt Németországba költöztem. Sikerült a közelben egy szép nagy tavat találni ahová a magyar horgászengedélyre is kaptam éves területi jegyet.

A tó (700m tengerszint feletti magasságban van, legmélyebb pontja 17 méter, átlagmélysége 9 méter) kristálytiszta élővíz 4-5 méter áttetszőséggel, amin egy patak folyik keresztül. Rengeteg hal, rák, kagyló, vöcsök, hattyú, vadkacsa, vízinövények
és minden ami kellhet. Burjánzó, gyönyörű vízi élet….

A halakat, madarakat védik, a tó tájvédelmi körzetben van és nem is lehet a partvonal minden részére belépni. Példaértékű. Teljes körű horgászati tilalom van jan1- május1 ig illetve egyik öböl csak szept1 én szabadul fel.
Nincs szemét a vízben és a parton. Nem szabad sátorozni, biciklizni. Horgász és tájvédelmi terület.

A tengerszint feletti magasság miatt a nagy tömegű mély víz lassabban melegszik fel, mint az otthoniak, azaz a május az otthoni március-áprilisnak felel meg. Jellemzően pl.a csuka és süllőtilalom május 15-ig tart.
Amikor elkezdtem ott horgászni ámultam a végeláthatatlan bodorka és sügérrajokon és a tiszta vízben főleg kora nyári időszakban látható nagy pontycsordák és ívó nagy compók illetve gigantikus dévérek látványán.


Nekiláttam hát a csukák becserkészésének.

Az otthoni jól bevált gumikkal kezdtem, max 10 centis twisterek és 12 centis gumihalak. A tiszta vízhez hozzá voltam szokva és a csalimozgatás is megvolt, csak a mély víz miatt növelnem kellett a jigfej méreteket.
Voltak fogások eleinte május második felében. Nem túl nagy csukák, alig tudtam néhány méret közeli illetve méretes csukát átverni. Jött a június és július és úgy tűnt nincs csuka a vízben illetve csak sok kicsi.
Rájöttem kevés amit tudok, amit csinálok. A pálya nagyon nehéz. Alig találkoztam pergetőhorgászokkal a batár nagy tavon.

Elkezdtem próbálni nagyobb csalikat.
Egy idő után 14, aztán szeptemberre már 18 centis gumihalakkal kellett dobálnom ahhoz hogy rendes csukákat lássak.
Amikor megvettem az első 18 centis gumihalat szeptemberben, egy délután illetve este alatt akasztottam 4 db 60-70 centis csukát, amilyeneket előtte május végén fogtam a vízben. Csak 2őt fogtam meg de végre megvolt a kulcs.

Az ottani csukáknak nagy döglődő falat kellett. Nagy rángatott csali. A tóban rengeteg nagyméretű sügér és nagy bodorka él. A nagyobb csukák azokat zabálják.

Csak át kellett dobni a növénnyel borított törésen a nagy gumihalakat, ahol a meder 3-4 méterről 5-7 méterre esik, a növényzet megszűnik és azon a törésen felfelé rángatva húzni a brutál gumihalat a törés, aztán a növényfal előtt.

Nem az ősz, illetve a szeptemberi lehűlő víz miatt sikerült hirtelen annyi nagyobb csukát kimozdítani, hanem az irgalmatlan rángatott csali miatt és ez a későbbi években is sokszor bebizonyosodott.

Ekkor már láttam szükségét olyan jerkcsalinak ami eljön a növényes pályákon is.
Olyan helyeken ahol a 4 méter vízből 3-3,5 méter növény és fent csak 0,5 -1 méter szabad víz van.
Ilyen pályákon még nyár elején fogtam néhány szép csukát WTD-vel de aztán semmit. Be voltam korlátozva, mert akkor még egy 2,10es 20 grammos spinnel dobáltam a kisebb csalikat és 2,40 60 grammossal a nagy gumikat.
Mivel a 2,40 es botra nem tudtam rángatós csalikat tenni ezért a 20 gramm körül kellett csalit keresni.

Ebay/Angelsport a weboldalon láttam aukción két használt 14 centis hosszúkás lebegő twitchbaitet(HJ14). Megnyertem őket és kivittem kipróbálni.

Első időszakban kb 20 db kisebb csukát fogtam velük. Azt hittem nem lehet velük nagyobbat fogni. Aztán még sok csaliról gondoltam ezt, amíg nem tudtam elég technikásan és a megfelelő időben, helyen elhúzni.

Októbertől beindult és csúnyán lefogtam vele a másik nagy gumihalas botot. Sok szép 60-75 centis csuka jött velük sok kisebb mellett. Rengeteg kapás és/vagy kimozdított hal. Egészen december elejéig volt rájuk kapásom. Novemberben csak 3dbot tudtam összesen fogni és csak egy helyen de mind 70centi feletti volt.
Legnagyobb 88 centis!

Mindenesetre nagyon meggyőző volt a twistereimhez képest hatalmas, de az igazi klasszikus jerkekhez képest kicsinek mondható vékony hosszú csali.
Semmilyen más csalival nem tudtam kapást kicsikarni abban a novemberben. A gumik is háttérbe szorultak.
Egész első szezont tekintve egy nap alatt max 3 csukát fogtam meg a sok kapás ellenére. De a 3 darabot sokszor.
A DT csatin és az Öreg-Túron előtte évekkel is gyakori volt napi 10+ darabos fogás.
A topwater csalikkal sok csukát és sügeret, de csak néhány elfogadható méretű halat sikerült fognom.

Következő egész szezonban működött a HJ14 és volt már napi 6 db is és a május végi időszakban Subwalk kilenccel is több jó darabot fogtam, de ősszel már tovább akartam lépni.
Novemberben megvettem első castingos botomat egy 110grammos 2méteres jerkelőbotot és rá egy hengermultit és először csupán 2 jerket.
Egy nagy lebegő 15 centis klasszikus jerket(Abu Fat Head Killer) és egy 14 centis nagyobb darab lebegő twitchbaitet (Zalt14SV)

A lebegő csalik legtöbbször beválnak mindentől jobban.

Első castingos-jerkes pecám alkalmával már 5 csukát fogtam. Még aznap tanultam dobni a castinggal. (Nekem csak négyet sikerült az első ilyen pecámon. – a szerk.)

Amin csodálkoztam az az volt, hogy átlagcsukák jöttek. A csalikat amiket vettem nagyon könnyű volt mozgatni.
Azt gondoltam ha ilyen nagy csalikra kapás lesz az már nagy hal lesz, de nem úgy volt. Az átlagcsukák mellett akár a félkilós halak is levették. Az előző novemberi 3 db szép HJ14es hal helyett ezúttal 20+ darab hal volt változatos méretben. Mindkét csalira jöttek a kapások egész novemberben de még december végén is sikerült jó halakat fognom velük.

Következő évben vágytam már egy könnyebb castingos pecára is azért, hogy a könnyebb hosszúkás lebegő twitchbaiteket + a topwater csalikat is tudjam castinggal használni.

Sokkal könnyebb a multis cuccal horgászni, főleg ha jerkelésről van szó.
Casting kell a jerkpecához és kész! Könnyű mégis erős felszerelés a csalimozgatáshoz. A direkt kontaktus a halakkal fárasztáskor egyszerűen megunhatatlan. A csalik sem tekerik be a zsinórt, mint ahogy a multiorsó sem ami megint csak jó adottsága a technikának.

Bővítettem a jerk készletet. Az előző novemberben használt lassú lebegő jerkek mellé beszereztem gyorsabbakat. Úgy gondoltam a melegebb vízre jobb lesz a gyors de nagydarab csali. Csak kettőt vettem egyelőre kipróbálni. Egy SXR14et ami mélyen és gyorsan jerkelhető és szigorúan lebeg. A legagresszívabb csali amivel eddig dolgom volt. Rendkívül hatékony. Ezzel fogtam a legtöbb jó csukát azóta is tavasztól október végéig.


A másik egy Slider12S ami szintén gyorsan tud mélyen száguldozni. Melegebb időszakban is eszik a csukák. A legnagyobbat eddig egy 99 centist fogtam vele egy augusztusi délutánon.

Sok jerket kipróbáltam már azóta az évek alatt és szinte teljesen mindegy milyet vettem, mindennel tudtam több szép csukát fogni.

Ízlés kérdése az hogy pl. az ezerféle 10-20 centis jerkbait közül ki melyiket választja. Aztán lebegő vagy süllyedő vagy felúszó. Mind mind jó és még a pullbaitek, sliderformák is működnek. Mindnek megvan a helye és ideje, mit mikor érdemes feltenni. Pl. egyes napokon a Jack és a ZAM16SV nélkülözhetetlennek tűnik. Hozzák a halakat olyankor mikor semmi más nem.

Amit megtanultam a német vízen az otthon is működött szinte mindenhol. Sikerült már pl. 97 centis balatoni csuka is egy Németországban bevált csalival és még sorolhatnám a szép egyedeket, amiket otthoni vadvizeken fogtam jerkelt nagyobb csalikkal. (Megjegyezném, hogy ez egy rommá dobott, frekventált balatoni pálya. Zsolti életében akkor horgászott először a Balatonon és a hatalmas csuka mellett több kisebb egyedet, és 60 deka körüli sügéreket jerkelt ki egy nyiltvizi hínármezőről! – a szerk.)

Az extrémen mozgatott gumik elvezettek a jerkhorgászatig. Jerkekkel csukázni nekem sokkal szebb és nagyobb élmény, mint bármilyen más csalival és módszerrel, ugyanis a jerkeket életre kell kelteni a több kapás érdekében.
Ez a legszebb a módszerben. A jerk nem fogja meg helyettem a csukát úgy, mint egy bedobott és a vízből magam felé húzott körforgó.

Mindig van hová fejlődni és a csalik sokszínűsége is kimeríthetetlenné teszi a témát.
Mindig jönnek újak, amiket jó kipróbálni. Aztán még ott a topwater peca csukára és így ennek soha nincs vége. (Talán erről is írsz majd nekünk? 🙂 – A szerk.) A felszereléseket is tökéletesítettem és ebben az idényben már 4 különböző csalikategóriához alkalmas felszereléssel fogok támadni.

Amire én jutottam a csukahorgászatban az az, hogy a csuka gyengéje a rángatott csali.
Pl. egy nagy darab nehéz jerk (side to side akcióval) egy jó nagy falat, ami sérült, szédült, lassan mozgó könnyű préda.

A hideg 10 fok alatti vizekben a legjobb csali. Akár ősszel akár tavasszal. A gyorsabb nagy darab Slider alakúak melegebb időszakokban is jók. Nagy csukaimitációk bármikor jók lehetnek de esős frontos napokon mindennél jobbak.

Eredményesek a könnyebb lebegő, hosszú vékony twitchbaitek, amik gyorsan jerkelhetőek és megállításra egy helyben maradnak akár másodpercekig Egy garázdálkodó, területsértő növendék rablóhalat imitálnak. Bármikor és bárhol beválhatnak csukára!

A csukából ez a két-három csalikategória legtöbbször már kiváltja a támadást.
Nappal legjobb az erős szél, a csukák sokkal szívesebben támadnak behullámzott vízen és nyilván a fényváltások és a köd is jót tud tenni a kapásnak….
A halakat visszaengedem a hadd sokasodjanak és különben is a fagyi finomabb…:D

Zsolt hatása volt hogy két éve én is belevágtam a castingos jerkpecába. Az első olyan alkalommal amikor igazán esélyem volt halra, egy eléggé szétcsapott pályán egyből négy csukát tudtam elcsípni. Érdemes nyitni az új, vagy nem is annyira új, de a hagyományostól eltérő eszközök és csalik irányába, mert lehet hogy az a módszer segít majd minket álmaink halához – halaihoz!

Köszönöm az írást Zsolti! Remélem idén végre személyesen is találkozunk majd és szétcsapunk a balatoni balinok között!

Kategória: Balaton, casting, csónakos, csuka, felszíni, jerk, multi, sügér, vendégírás | 1 hozzászólás

Pettyesek

Kategória: ajándék, balsa, egyéb, faragás, folyó, gázolós, hendméd, légiós, parti, pecavilág, pisztráng, PV | Megjegyzés hozzáfűzése

Crankbaits

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, domolykó, faragás, folyó, gázolós, hendméd, jász, parti, patak | 1 hozzászólás

Fóliások

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, egyéb, elado, hendméd, parti, steveolsures | Megjegyzés hozzáfűzése

Táncolj disznó

Egyszer kihagytam az évzárót. Idén úgy döntöttem, ha kicsit megkésve is, de nem maradhat el. Egyszerűen meg kellett várnom, hogy az utolsó kép itt is megjelenhessen.

Ha igazán trendi akarnék lenni akkor bebiggyeszteném ezt az instagrammról letöltött bestnine képválogatást oszt csá.  De nem leszek az azért sem!

Az előbb számoltam meg, 141 X-em volt az elmúlt évben. Kicsit ezen meg is lepődtem, hisz a disznó végett majd húsz nap kimaradt, de ha belegondolok, hogy ez volt az első “teljes” évem autó tulajdonosként már annyira nem meglepő. Ráadásul volt több nap, amikor reggel és este is pecáztam. Tehát az a 141 nem is 141 valójában. 2017-ben maradt ki először az elmúlt években a 7 nap / 7 peca egymás után, ezt idén pótolnom kell.

Változatos év volt. Egyéni rekordot fogtam csapósügérből és hosszra balinból is. Rengeteg halat fogtam tudatosan felszíni csalikkal és jerkekkel. Előre léptem a műcsali készítésben. Viszonylag sokat kajakoztam, bár az őszi kajakos terveimet malacka kiradírozta az életemből.

Január

Hosszú idő után befagyott a Balaton, így maradt a faragás. A peca parkolópályára került, de mégis ott volt a mindennapokban.

Február

A hónap végéig kitartott a jég, de az utolsó két napban a déli oldalon volt lehetőségem néhány sügért csípni. Az egyik peca hatására beindult a saját készítésű lipless csalik készítése is.

Március

Ebben a hónapban a faragás mellett többször alkalommal kedvenc kis folyóm partján találhattam magamat kihasználva a jó időt és egyáltalán nem csalódtam! A saját csalik most igaz nem adtak domolykót, de a lárva és az új céges crank nem hagyott cserben.

Április

Egy baráti találkozóval kezdtük, amit pisztrángozással kötöttünk egybe. Ezt az egyágú szakáll nélküli horgos pecát még szokni kell az biztos, de megfogtam életem első pisztrángjait végre. Sajnos a parti csukázás nem kecsegtet túl sok jóval az utóbbi időben és én túl hamar fel is adtam. Azért a faragás és az idei legnagyobb domolykóm megfogása sokat lendített azon, hogy kihúzzam május elejéig, ami ebben az évben tulajdonképpen április vége volt. A hétvége miatt ugyanis előbb lett vége a tilalmi időnek. Szintén nem mellékesen képet kaptam az első légiós fogásról, ami egy szivárványos pisztráng volt Szano mester jóvoltából a messzi északról.

Május

A május nehezen indult be, de aztán jöttek a saját és céges csalis fogások. Majd a légiós fogások a Balatonról, Dunáról, Németországból (!) és Erdélyből (!) is. Megfogtam az első saját proppbaites halamat és az első multis sügéremet is.

Június

Ebben a hónapban sokat kajakoztam. Felszíni és jerk csalikkal jókat sügéreztem és balinoztam. Jöttek újabb légiós fogások. Fogtam két igazán jó balint kajakból saját csalival. Elkészítettem az azóta elhíresült análdildódog, teljes tömegében 85 grammos WTD-met, ami gyakorlatilag az első olyan helyre dobva, ahol csukára lehetett számítani hozott is egyet. 😀 Egy barátom nyáron készített pár céges képet rólam, nem éppen nyári viseletben. Majd nyugdíjaztam az első süllőgyilkos wobblerem, hogy az utódja a helyébe lépjen.

Július

Baráti pecák. Légiós domolykók. Az első déli parti pecák – gázlós pecák. Csopaki Szent Ferenc prédikációja a balinoknak. Kikötői balinok, egy hatalmas felszíni peca saját pályán és egy kis hal lakoma.

Augusztus

Életem leghosszabb balinja popperrel. Mert popperrel lehet balint fogni! 😛 Egy kezdő veszprémi kölyök megmutatta, hogy aki igazán akarja abból lehet pergető horgász! Megsúgom azóta már csalikat is készít, nem is akár milyeneket. Kár, hogy a fiamat nem igazán érdekli a dolog! 😦 Déli parti gázlós pecák. Levi barátom süllyedő kutyája aratott. Ekkor még nem gondoltam, de az év számomra legnagyobb csukáját csíptem el egy kikötőben a már nem mumus FT szín segítségével. Attila barátom hatalmas balinja és egy új csali újabb halai, ami jövőre oda fog csapni rendesen! Akkor még nem sejtettem, de meg volt az év utolsó kajakos pecája is! 😦

Szeptember

A legemlékezetesebb momentum a disznó volt.

Október

Két gyönyörű kikötői balin. Meghívásos peca. Végre egy csuka ha nem is nagy (Szabi bedőlt a képnek!) És az egyéni rekord sügér.

November

Újra nekiálltam faragni és azért sikerült még néhány halat is csípnem. Volt egy igazán jó sügérpecám és fogtam egy gyönyörű harmincas jószágot is. A korábban megénekelt szemléletváltozásomnak köszönhetően ebben az évben fogtam a legtöbb darabos sügéremet.

December

Ez egy szuper hónap volt, hisz előreléptem műcsalikészítésben. Kipróbáltam a fóliás technikát. Keszegeztem egy igazán jót. Brutális sügéreket fogtam és Előd Boti megmutatta nekem, hogy a 10 dobás is hozhat jó halat egy téli kikötőben! Rendet raktam a műhelyben és Karácsonykor újra táncolt a disznó egy ajándék vaddisznó jerken!

Idén nem kérek mást csak ebből a nagy szőrös jószágból egyel kevesebbet! 😀

 

 

 

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, bodorka, casting, csónakos, csuka, dévér, domolykó, egyéb, elado, faragás, felszíni, folyó, gázolós, hendméd, jerk, kajakos, karika, köves, lárva, légiós, lipless, meccsbot, multi, parti, patak, pecavilág, pisztráng, popperes, professzor, propper, PV, sügér, süllő, szávázs, szivárványos, topwater, UL, vörösszárnyú, vertic, WTD | 5 hozzászólás

Propbait még a fóliás őrület előtt

Kategória: balsa, faragás, felszíni, hendméd, propper | Megjegyzés hozzáfűzése

Vadásszunk nagy csapósügérekre, avagy zsinórtól a kapocsig, nimfától a “nagy” csalikig

Aki nem szereti az erősen reklám töltetű írásaimat az most zárja be a böngésző ablakot azzal a bizonyos X-el, mert ebben a bejegyzésben lesz bőven reklám is! 😉

“Hát valóban megváltozott a kis Mitchell fogpiszkával nimfát pilinckázós Steve!

“Összedobhatnál valami sügéres írást azzal kapcsolatban, hogy mi vezetett a kis nimfázástól a nagy csalikig. Azért az a stégek alatti, nádi sügérvadászat szerintem nagyon ott van, szerintem élvezetesebb, mint a nyílt vizes peca, hiába jönnek nagyobbak.”

Reklámként teljes egészében bemutathatnád a cuccot. Zsinórtól a kapocsig stb.”

Ilyen és ehhez hasonló hozzászólások érkeztek az utóbb posztolt nagy sügéres bejegyzésem alá az arckönyv Savage Gear rajongói csoportjába.

Persze kaptam a baráti piszkálódáson túlmutató hozzászólásokat, üzenteket is, de már hozzászoktam ezekhez az utóbbi években.

Amikor anno kiderült, hogy a Savage Gear teszthorgásza leszek sokan nem is értették mit akarok én ezzel asz egésszel, hiszen ez pont nem az a cég, ami nagyrészt azt a szegmenst célozná, aminek akkor a bűvöletében éltem. Szentül hittem, hogy nekem a nagy, az igazán nagy sügért az UL pergetés fogja majd meghozni. És az igazán nagy 40+-os vágyott halam még igaz hogy nem sikerült elcsípnem, de szerintem jó úton haladok felé. Persze nem UL cuccal! 😉

Annak idején sokan velem társították a buzerapeca elnevezést, pedig magát a kifejezést nem én találtam ki. Az bizony Borsodból származik. Ennek a típusú – stílusú pecának az elterjedésében a Balatonon biztos nagy szerepem volt. Mára szinte nullára redukáltam ezt a fajta pecát. Tavaly egyszer sügéreztem csak igaz UL cuccal vékony monoval. Ma már nem menne ez a stégen térdelve 0,5-0,8 grammos jigen miniatűr csalit 15-20 másodpercig a sügér előtt emelgetve, rezegtetve peca, addig a pontig míg a sügér idegből neki nem megy a csalinak, vagy én kapok agyfaszt!  😀

Biztos vagyok benne, hogy sok jó haltól esek el emiatt, de egyszerűen elfogyott a türelmem a módszer irányában, vagy talán kicsit bele is untam. Vertikálva most is fogok halakat, de az nem ennyire idegőrlő.

Az utóbbi években eltűnt, vagy inkább nem is eltűnt, hanem átalakult a kis srácok által imádott (nem nagyképűségből írom) “Sügéres Sztív”!

Hogy mi is vezetett ide nagyon sok részletből állt össze az évek alatt!

  • a Savage Gear hatása letagadhatatlan
  • új szabályok léptek életben a Balatonon
  • felnőttem, változtam – változok én is
  • nem akarok minden áron minden halat megfogni
  • hiszek benne konokul és makacsul, hogy az itthon sokak által sügérhez nagynak megítélt csalikkal révbe érek majd

Annak idején írtam egy cikket a Savage Gear 8 centiméteres Real Tail Bleak csalijáról, amit a következő képre kattintva elérhettek.

Ez volt az első 5 centiméternél nagyobb gumicsali, amiben láttam a sügeret és szándékkal elkezdtem vele rájuk horgászni. Ha valaki kézbe veszi ezt a csalit láthatja, hogy egyáltalán nem mondható nagynak. Egy élethű küsz utánzat, ami egy 15 centiméteres csapónak nem jelent akadályt. Persze korábban is fogtam már a kis csíkos lovagokból csukázás, süllőzés közben komolyabb példányokat, de szándékkal csak 5 centiméter alatti csalikkal horgásztam rájuk. Igazi UL cuccal is fogtam szép halakat, két teljes hosszban 31 centiméteres példány sokáig a két legnagyobb csapóm volt, de idén lekerültek a dobogó legalsó fokáról is. Jó emlékeim vannak egyébként azokról a pecákról, mert ahogy az arckönyvön hozzászóló is megjegyezte élvezetes a kis pilinckával a szűk helyeken sügérezni, de már jobban szeretem a mélyebb vízen nagyobb távolságba történő jigelést, felszíni vagy jerk pecát sügérek esetében.

Új szabályok léptek életbe, ezért teljesen értelmét vesztette számomra egy időre a kis csalis sügérpeca, hiszen nagyon nehéz kiszűrni abban az esetben az apróságokat. Jelenleg 15 centiméter a megtartható méret napi két kilóban maximálva, fajlagos tilalmi idő és rablóhalfogó tilalmi idő védi ezt a sokak által még mindig szeméthalnak  tartott gyönyörű, változatos jószágot.

A tavaly életbe lépő szabály sokaknál verte ki a biztosítékot, de ha belegondol az ember teljesen jogos! Nem mondom hogy ősidőktől így horgászok, mert én sem vagyok “szent tehén”, de ennek így kell lennie. Kerülni kell amennyire lehet a méret alatti halakat, mert felesleges annyi apróságot megszúrni.

“Tilos célzottan olyan halra horgászni, amely méreten aluli (méretkorlátozás alá eső, de azt el nem érő hal) vagy amelynek fogási tilalmi ideje a horgászat időpontjában érvényben van, még akkor is, ha a horgász visszaengedi a halat. Ha véletlenül ismétlődően ilyen hal akad horogra, akkor a horgász módszert és/vagy horgászhelyet köteles váltani.”

Szóval volt egy időszak, amikor szinte nullára redukáltam a kis csalik használatát sügérezés közben is. Jöttek is a kérdések ezerrel. Hol vannak a sügérek? Miért nem horgászol rájuk? És amikor fogtam egy – egy szép példányt mindig jött a hozzászólás, hogy végre újra itt van “Sügéres Sztív”!

Változtam? Igen. Felnőttem? Talán.

Nem célom már minden áron a 100-150-es darabszám egy pecán, a mennyiség helyett jobb szeretnék minőséget, nagyobb sügéreket fogni és ez az év nem minden szakában olyan egyszerű. A sügérpeca lényege itthon sokak szerint pont a darabszám, sokáig én is így gondoltam, esetenként most is elcsábulok. Ha méret feletti sügérekből találok egy komolyabb rajt, amibe beesik néhány kisebb példány is, akkor egy bizonyos darabszámig most is a pörgősséget választom. De vannak az évnek olyan szakaszai, amikor mindent felülír a nagy sügér iránti vágyam! Ilyenkor hajlamos vagyok az itthon nagy csaliknak megítélt gumikkal, wobblerekkel, popperekkel, wtd-kkel és jerk csalikkal sügérezni. Bizony nem csak gumicsalikkal lehet élvezetes egy jó sügérpeca! Nincs párja, amikor a felszínen a balinokkal vegyesen, vagy különálló hordákban hajtják a küszöket, babahalakat, vagy torzsás pályákon lesben állva vadásznak az arra járó prédára és nekimennek szinte bármilyen méretű felszíni ketyerének, wobblernek, jerk csalinak!

Szóval mik is azok a csali, amikkel jelenleg a leginkább horgászom és melyik időszakban váltak be a leginkább?

Január – februárban akkor van lehetőség a Balatonon sügérre horgászni, ha nem kerül jégpáncél a nagy víz hátára. Ez az utóbbi időben kevésbé volt jellemző. Úgy néz ki idén lesz rá lehetőségünk, mert az előrejelzés alapján enyhe hónapnak nézünk elébe. Ebben az időszakban kikötők környékén, kikötőkben kereshetjük legnagyobb sikerrel kedvenc kis halainkat, akik nagy valószínűséggel kisebb – nagyobb csapatokba verődve a küsz és apró keszeg rajok után portyáznak.

2017-ben két ilyen fagymentes nap akadt, még a március elsejével érkező tilalom előtt. Először kis méretű kézi készítésű lipless csalival sikerült néhány csapót fogni, majd az akkor még csak korlátozott számban, méretben és színben rendelkezésemre álló (konkrétan egy csomaggal volt belőle) 3D fry csalival arattam naplemente előtti utolsó fél órában. Ha akkor lett volna a csertrőz színből is!

Na de a horgászat is olyan mint a sport. Nincsen ha! Ezeket a halakat nagyon lassú pecával fogtam nagy távolságban, mély vízen.

A jelenlegi sügérre használt csaliarzenálomban a kisebbik fry a maga 5 centiméterével az egyik olyan csali, ami még az UL kategóriába sorolható. Mondjuk 8 grammos jigfejjel már nem feltétlen, de nem is nagyon fordult elő, hogy 4-5 grammos fejnél nagyobbal használtam volna.

A két hónap tilalmi idő lejártával május elején (ami a hétvége miatt április vége volt) jutottam újra oda, hogy sügérre vadásszak. Ilyenkor már megjelennek csónakkikötők környékén, nádasok előtt, torzsás pályákon, ahogy a melegedő vízben újra megindul az élet.

Az első tilalom utáni sügéreket egy csónakkikötőben fogtam vertikálva. Erre a pecára az említett 3D Fry mellet a 3D PVC Mayfly csali alkalmas leginkább a cég kínálatából. (Csak maradt valami a tarsolyomban ami a régen használt csalikhoz leginkább hasonlít! 😉 )

Ez a másik UL csali a kínálatban, de legkevésbé használom már őket UL felszereléssel.

Az említett csalikat a képeken látható módon szerelhetjük sima jiggelmicro dart jiggel, cseburaskával, szánkó fejjel, különböző maszek fejekkel, de felkínálhatjuk dropsot, carolina, vagy texas rig szereléken is.

Ezek a sügérek már teljes hosszban 25 centi környéki példányok voltak és nagyon agresszív kapásokkal jelentkeztek az akadós terepen. Élvezet volt rájuk a horgászat, de harmadnap már nem tudtam őket semmivel becsapni. Ilyenkor lenne jó tudni, hogy ott vannak e az adott pályán csak éppen nem esznek, vagy odébbáll a csapat valamiért. Nem volt egyszerű peca az első két napban sem. Annak ellenére, hogy nem volt könnyű peca és nem jött kimagasló darabszám sem, ezek már jó pecák voltak.

Az időjárás május elején nem annyira akart kedvezni, mígnem hetedikén a mit nekem eső felkiáltással kajakba szálltam, hogy felszinizzek végre egyet. Szakadó esőben! 😀

Sok kapásom nem akadt, de sikerült fognom egy igazán impozáns példányt P80 popper froggal!

Azóta is ez a kedvenc fogásom a 2017-es évből, pedig volt néhány emlékezetes pecám.

A május továbbra sem volt túl kegyes hozzám. A hónap végén azért a kis csali – amit totál paradox módon egy 20 grammos Okuma One casting bottal emelgettem – hozott egy jó halat ismét.     Ez után a hal után kezdtem elkönyvelni hogy a 2017-es év végre újra jó sügéres év lesz! Ha már áprilisban szinte képtelenség partról csukát fogni (hamar fel is adtam, inkább domolykóztam). És a balinok sem akarnak úgy jönni, mint máskor, legalább kedvenc csíkosaimból beindultak a darabosabb példányok.

És így is lett! Júniusban sikerült néhány még nem kapitális, de igazán szép példányt megcsípnem kajakból, partról és kikötőkből egyaránt. És egyre többet fogtam felszíni csalikkal, majd később rájöttem, hogy van az a pálya, ahol megeszik a 63 és 90 milliméteres jerkstert is! A torzsahalmok között viszonylag tempósan kisebb kihagyásokkal pöcögtetett jerket a halmok rejtekéből bombázták be irdatlan erővel! Sajnos egy húzása alapján komoly példány a kajaktól nem messze lemaradt az egyik alkalommal. Inkább nem idézném az “imát”, amit akkor elrebegtem! 🙂

A jerkek és felszíni csalik mellett kövezések tövében kora hajnalban eredményes tudtam lenni a még mindig nagy kedvenc Prey71 wobblerrel is.

Persze nyáron sem felejtkeztem meg kedvenc nimfáimról.

Az elsőbbség nem mindig a sügéreké volt. Jöttek popperrel, wobblerrel és gumival is szinte minden pecán. Egy egyéni rekordgyanús példányt sajnos el is veszítettem októberben.

Ahogy hűlt a víz olyan brutális mennyiségben vonultak be az apró csapók a kikötőkbe, hogy nem lehetett tőlük az első hetekben pergetni. Teljesen mindegy volt, hogy mekkora csalit tettem fel 20-30 kisebb sügér követte. Kora hajnalban a felszíni csalikat több irányból támadták a sügérrajok tolóhullámmal. És hogy minek köszönhető ez? A védelemnek, az elmúlt két év hosszú telének és ez által vélhetően az eredményes ívásnak. Ugyanis az elmúlt teleken újra hosszú időre borította jégpáncélt a Balaton így az emberi és valódi kormoránoktól is nyugta volt a halaknak, így a csapóknak is.

Újabb komoly sügérre egy szép őszi napig kellett várjak, ami UL csalival, de nagyon nem UL cuccra köszönt be. Egy 20 gramm dobósúlyú Okuma One botot teszteltem abban az időben.

És innentől kezdték el ontani a darabosabb sügéreket a kikötők eleinte vertikálisan kisebb csalikkal.

Aztán év végén képbe került két 2018-as Savage Gear újdonság. A Cannibal Shad XS-es készlet és a 3D LB Paddle Tail Roach. Az első készletből még a twisterfarkú változat sem egy gigász csali, bár az arckönyvön sokan már annak gondolnák. Sőt szerintem még a másik sem nagy a maga 7,5 centiméterével, csak testesebb a megszokottnál!

A legmeglepőbb az volt, amikor kristály vízen az irgalmatlan kinézetű rózsaszín/sárga színkombináció beadta a nap legnagyobb csapóját kristály tiszta vízben! 🙂 – Pedig Laci barátom nagyon szerette volna magának azt a színt, de ezek után nem adhattam! 🙂

És akkor jött az a nap, amikor először összehalaztam az azóta legnagyobb kedvencemmé vált fent említett Paddle Tail Roachot.

Ez egy realisztikus bodorka utánzat kis narancsos korongfarokkal megbolondítva. Annak ellenére, hogy a faroknyél nincs kikönnyítve, mint a Cannibal Shadnél nagyon meggyőző a mozgása. És a Real Tail Bleak megjelenése óta tudom, hogy bizony a realisztikus csalik lehűlt vízben fokozottan jól működnek a legtöbb esetben.

Gyönyörű 25+os, de még mindig nem kapitális méretű sügérekhez segített hozzá, amikor eljött az a nap. December 27.-én ugyanis irgalmatlan sügérpecában volt részem!

Először 5 kapásból fogtam 2 azon a napon átlagosnak mondható példányt és egy kis csukát.

Mivel az érdeklődés alábbhagyott, így elkezdtem variálni a csalikat nulla eredménnyel így helyet váltottam a kikötőn belül.

Nem kicsit jött be a dolog miután visszakerült a nyerő csali! Első dobás tán második emelésbe durván beleütött az első brutál benga!

Következő dobásra volt egy sorozós kapásom, de luftot ütöttem. Pár üres dobás után jött egy valamivel kisebb, de azért az sem volt rossz hal. Durva, amikor egy sügérpecán egy 25 feletti sügér a “nem rossz hal” kategóriába tartozik!

Volt pár perc üresjárat, majd egy sorozós kapásnál hagytam a csalit a fenékre süllyedni. 2-3 másodperc múlva indítottam és abban a pillanatban durván leszedte fékhúzós kapással. Az ilyen sügérezés hihetetlen még utólag is. Amikor a stég lábánál pörög a hal már 4-5 másodperce és még mindig nem láttad az valami elképesztő!

A következő nagy jó fél óra múlva érkezett meg, amikor taktikát váltottam. Az eddig hosszában dobált részt oszlopsoronként elkezdtem keresztben megdobni. Még feneket sem ért a csali, amikor leszedte! Fárasztás közben beugrott valami akadóba, ahonnan alig tudtam kiimádkozni, pedig nem UL cuccal nyomultam.

Sajna a következő halat el is vesztettem! :( Valószínű megsérült a fonott és sajnos megtépett! :( Nem sok halat vesztettem így az elmúlt években, de sajnos ez benne van abban a bizonyos pakliban.

5 darab teljes hosszban 30+ossal zártam a napot.
Eszembe sem jutott kisebb csalit feltenni. Megérte kitartani!

Állat volt!

Ilyenkor persze sok irigyet szerez az ember magának, mert az emberek bele se gondolnak, hogy egy ilyen pecában mekkora meló, hány betli, kevés halas, vagy egy-egy kapásos peca van. Ilyen halakba csak úgy belefutni nem hiszem hogy bele lehet. Kitartottam heteken át a hazai viszonylatban nagynak ítélt csali mellett. Volt, hogy egy halat fogtam, míg akivel mentem kisebb, vagy nem is hosszra csak terjedelemre kevésbé testes, karcsú csalikkal, esetleg finomabb cuccal többet fogott. Ilyenkor nem szabad feladni és nem szabad csalit cserélni. Hosszú távon mindenképpen kifizetődik a dolog.

Ez a peca a Perch Pro sorozat új évadának első része előtt volt pár nappal és most először nem volt bennem a rohadjanakezekmegottaholvannak érzés! 🙂 Persze ezek a halak sehol nincsenek az ottani 40+os jószágoktól, sőt az új kiírásban a darabszámba is csak a 30+osok számítanak a versenybe. Tehát amiket én itt fogtam, az ott az alja lett volna.

Megmérni megint elfelejtettem a nagyobbakat, pedig nálam volt a mérleg. Tippre valahol 60 deka körül lehetett a legnagyobb.

Soha nem fogom elfelejteni az élmény, amit a Balatontól kaptam! Napokig csak arra tudtam gondolni amikor 20-30 méteren leverték a csalit, és ahogy rázták magukat fárasztás közben a bot nyele ütötte az alkaromat, mint egy kettes csukánál, balinnál. Elképesztő volt! Minden sügérpecás álma. Ha ilyen pecák gyakrabban jönnének szembe, akkor könnyebben legyintene az ember a darabszámra is. Már az első nagy után úgy voltam vele, hogy meg van a napom, a végén meg…

Azóta többször jártam ezen és másik pályán is, de megközelíteni sem sikerült ennek a napnak az átlagos halait sem.

Azt lenne jó tudni, hogy az ilyen komolyabb egyedekből álló rajok vonulnak e a kikötők között? Vagy bent állnak és nem mindig lehet átverni őket? Vagy a babahal mindnek a végzete lesz egy idő után? 😦

Egy biztos. Azon a napon jó idő volt és amíg be nem jött a déli szél lehetett fogni belőlük szépen.

Az év végén a 6,8as Cannibal Shad és az LB Roach adta az utolsó két halamat. Azt tudni kell hogy ennél a csaliméretnél még inkább meg van az esély beeső csukára is, mint kisebb csaliknál. Bizony velük szemben egy ilyen szereléssel már simán meg tudjuk vívni a csatát abban az esetben ha a szerencse is mellénk áll. Mert a harmincas előke egyáltalán nem csukabiztos! Nem is azért használóm, hanem mert dokkal kopásállóbb, mint a fonott zsinór, jobban ellenáll akadónak, kagylónak, kőnek egyaránt.

Így volt ez az év első pecáján is!

Az év legnagyobb sügérét nem ezek a pecák hozták mégsem, hanem ahogy már korábban olvashattátok a Savage Gear Fat Vibes csalija adta be az eddigi rekordom méghozzá a 6,6 centiméteres változat. Érdekes dolog ez is, mert a kisebb verzióval harcsán kívül minden balatoni klasszikus ragadozó halat fogtam, de sügért azt nem. A nagyobbal viszont több jó csapó is elesett már.

És akkor ahogy az olvasó kérte néhány szó az általam leggyakrabban sügérezésre használt felszerelésről.

Bot: Savage Gear Finezze Spin 192 cm 3-12 gramm ML lure 2 sec

Ez az a bot a kínálatban, amit a legtöbbet használok. Hogy miért? Mert marha jó!

Hogy Fachs Tamás barátomat idézzem: “A tervezését tekintve egy igazi jigelős bot, egy elképesztően kemény blankkal, és egy hihetetlenül érzékeny, szinte külön életet élő spiccel”

Nekem a tökéletes bot sügérre, kövesre, süllőre és főleg felszíni balinozásra. De mivel ritkán cipelek magammal több botot ezért wobbleres balinozásra és wobbleres süllőzésre is ezt használom és a spicc érzékenysége miatt nem sok hal rúgta le magát eddig róla.

Orsó: Okuma Inspira ISX 30FD

Stabilan működik két éve. Egyszer tisztítottam ki. A festék imitt – amott ugyan megkopott már, de ez főképpen abból adódik, hogy nem nagyon tudok vigyázni a cuccaimra. Ebben az árkategóriában nem tudok jobb orsót mondani nektek.

Nem egy ökör ára ez a bot és az orsó, főleg az arckönyvön repkedő összegekhez képest. 😉

Zsinórhoz nincs linkem, mert a Savage Gear Finezze HD4 zsinórját sajnos időközben megszüntették, viszont én még időben vettem belőle, mert nagyon jó zsinórnak tartom. Átmérővel nem vacakolok, 0,10-est használok.

Előke: Savage Gear Soft Fluorocarbon  0,30-as átmérővel. Az előkét NAK kapoccsal csatlakoztatom a fonott főzsinórhoz és magam krimpelem. Ezt a méretet amúgy tök felesleges krimpelni, de nekem így jobban bejön! 😀

Kapocs: Savage Gear Needle Eggsnap A két kicsi verziót használom a csali méretétől függően.

A már használt csalikat nem írnám le újra, tele van velük a bejegyzés, de az biztos hogy a jövő évi kínálatban lesz renget újdonság, amit csapósügérre be fogok vetni.

A kis bodorkából lesz Swim & Jerk verzió. Aztán ott a Twitch Minnow, ami már adott szép balinokat és jó pár sügért a nyáron és az új felszíni a popper – WTD hibrid Pop Walker is a dobozomban lesz az 100%!

Szóval a pilinckázós “Sügéres Sztív” nem tűnt el csak átalakult. A kedvenc halam továbbra is a sügér és ha így folytatódik az állomány fejlődése talán majd gyakrabban futhatok – futhattok bele ti is egy ilyen nagyhalas pecába.

Azt a 40+ost meg szeretném csípni. Remélem van még rá pár évem! 😉

Még egy dolog így a végére, ami új csaliknál nem mindig automatikus még a számomra sem, ahogy ebben az írásban található csalik egy részével sem tettem meg. Nyomjuk le a horgokon a szakállakat, mert ennyit megérdemelnek!

Kategória: Balaton, casting, csuka, faragás, felszíni, hendméd, jerk, kajakos, killers, lipless, multi, parti, popperes, professzor, propper, sügér, szávázs, topwater, UL, vertic, WTD | 4 hozzászólás

Az első fóliás próbálkozások

 

Kategória: balsa, faragás, hendméd, lipless, professzor, vertic | Megjegyzés hozzáfűzése

Wobblerkészítő verseny 18 év alatt

Elég sok kérdést és képeket kapok mostanában kezdő faragó srácoktól. Nem tudom miért pont engem találnak meg, hiszen még én is kezdő wobblerkészítőnek tartom magam. A képek és kérdések egy részét meg szoktam osztani Gombár Péter barátommal, aki nagyon tapasztalt wobblerkészítő és nagyon sokat segített – segít nekem.

A mai napon felvetette nekem ötletként, hogy mi lenne ha kiírnánk egy versenyt 18 év alatti srácoknak?

Csináljuk!

Feltételek:

  • az indulónak 18 év alattinak kell lennie
  • csak teljes mértékben saját készítésű csali számít a versenyben
  • a csaliról készített képek beadási határideje 2018 március 1.
  • a képeket a steveolsonhun@gmail.com címre várjuk

A zsűri közösen dönt szubjektív szempontok alapján. Az a csali nyer, amiben a legtöbb fantáziát látjuk!

A díjazott egy – egy darab Gpepp fishing lures és SteveOlureS műcsalival lesz gazdagabb!

Érdemes lesz figyelni a blogot, mert bizonyos időközönként ez a bejegyzés kiegészül majd egy – egy tippel, segítséggel.

Hajrá srácok!

Mindjárt itt az első tipp Gombár Pétertől:

A wobblerkészítésnél kardinális kérdés, hogy miből készül a csali.  Aki faragásra adja a fejét, az nagyjából a fa és a különböző szintetikus anyagú habok közül tud választani. Az öntött csaliknál a különböző fajsúlyú habok és a műgyanták jöhetnek számításba. Mivel utóbbi technikát nagy szériában gyártott, kiforrott modellekre érdemes alkalmazni, ezért csak a “faragható” alapanyagokkal foglalkozunk.

Ha fából szeretnénk csalit készíteni, szinte bármilyen fa szóba jöhet. Az alábbiakban az általam legalkalmasabbnak vélt fákat vesszük végig.

– uszadékfa

Gyűjtőnév, a lényege, hogy már kiáztatott, kiszáradt fa legyen. Leggyakoribb lelőhelye folyók partja, ártere. Előnye, hogy megfelelő a fajsúlya, és egy egyszerű késsel is jól faragható. Hátránya, hogy a fa formájához kell igazítani a csali formáját. Egyedi darabok készítésére alkalmas.

– balsafa

A legendás Rapala Original alapanyaga, a legelterjedtebb fa a wobblerkészítők körében. Sűrűsége kb. 0,1 – 0,4 g/cm3 között változik attól függően, hogy a fa melyik részéből készült a balsaléc. 0,15 alatt puha, 0,3 felett kemény balsáról beszélünk, a köztes részt hívhatjuk közepes keménységűnek. (A hivatalos besorolásban több osztály van. Sűrűség alapján light-extra heavy, homogenitás alapján A-C). A csalikészítéshez bármelyik típus megfelel, de a legalkalmasabb az, amelyikbe a körmünket még könnyedén bele tudjuk nyomni, viszont kitépni nem tudunk így belőle. Igyekezzünk “görcsmentes” fát választani, ezt leginkább a szín homogenitása alapján tudjuk ellenőrizni.

– császárfa

Sűrűsége kb. 0,3 g/cm3, tömör szerkezetű, masszív fa. Itthon akár a kertben is termeszthető, 4 év alatt több száz (ezer) csali alapanyagát lehet felnevelni a ház mögött. Kiváló wobbler alapanyag, jól faragható kézi szerszámokkal. Nagyobb sűrűsége miatt kevesebb ólmozást igényel a balsához képest, vagy nagyobb súlyú csalik készíthetők belőle.

– abachi (wawa, obeche)

Sűrűsége kb. 0,35 g/cm3, tömör szerkezetű, masszív trópusi fa. Másnéven ez a híres “szaunafa”. Kézi szerszámokkal még jól alakítható, nagyobb, nehezebb csalik is készíthetők belőle. A Rapala Countdown és a Magnum is ebből a fából készül.

Mindhárom fa beszerezhető a legtöbb faáruházban, nagyobb hobbiboltokban és barkácsáruházakban. Az abachi talán a legritkább, a balsát viszont jó eséllyel találunk.

Aki mégsem fából szeretne wobblert készíteni, annak még a különböző kemény habokat (purhab jellegű) tudom ajánlani. A legegyszerűbb és legkönnyebben elérhető alapanyag az úgynevezett „hab kőműves simító”. Sűrűsége a könnyű balsához hasonló, de még annál is könnyebben alakítható. Nagy felhajtóerővel rendelkezik, így az ólmozására nagy figyelmet kell fordítani.

A második tipp is megérkezett Petitől a csalik drótozásával kapcsolatban:

A wobblereket valamilyen módon el kell látnunk fém karikákkal, amikre fel tudjuk akasztani a horgokat. Erre a két legelterjedtebb módszer, hogy a csaliba szemes csavart tekerünk, vagy a teljes testen egy drótvázat vezetünk végig. A harmadik megoldás, hogy eleve nagy méretű worm vagy egyéb speciális horgokra építjük a csalit (pl. Bumble Lure), ezzel most nem foglalkozunk.

A szemes csavar egyszerű megoldásnak kínálkozik, de nem minden esetben alkalmazható. Sok csalinak a formája és a mérete is megakadályozza a csavarok betekerését, de a legfontosabb limitáló tényező a fa minősége. Leginkább kemény fák esetében alkalmazható. Az ok egyszerű. Egy puha balsából még beragasztás után is kitéphető egy 1,5 cm hosszú menetes szár. Abachi vagy keményebb fák (pl. fenyő, hárs, tölgy) használatakor érdemes lehet ezt a megoldást alkalmazni. Nagy méretű jerk vagy WTD csalikat sokkal könnyebb így elkészíteni. Megfelelő csavart itthon nekem még nem sikerült fellelnem, úgyhogy sajnos csak külföldi csalikészítős webshopokból beszerezhetők. Barkácskedvűek 1-1,2 mm vastagságú rozsdamentes acélhuzalból készíthetnek csavaros horogszemet.

A végigdrótozott csalik esetében egy, a csali teljes hosszán végigfutó vájatban van elhelyezve és beragasztva a drót. Ez kisebb és puha fából készült csaliknál a legjobb megoldás. A drótnak lehetőség szerint rozsdamentesnek kell lennie, mivel a csali, jó esetben sokat fog vízben tartózkodni, és a korróziónak csak ezek állnak ellen. Így a horganyzott drót és a gemkapocs ki is esik, mint lehetséges drótváz alapanyag, mivel ezek nem rozsdamentesek, csak egy könnyen lekopó bevonat van rajtuk.

Rozsdamentes drót a CO huzal, egyes gyöngyfűző drótok, fogorvosi acélhuzal, és az eleve rozsdamentes drótként (stainless steel wire) árult termékek.

Méretben leguniverzálisabbnak a 0,8 mm-es vastagságú mondható. 2-7 cm között csaliknál ez szinte mindig megfelelő. Vastagabb, 1-1,2 mm-es drót használata nagyobb csaliknál indokolt. Vékonyabb, pl. 0,6 mm-es acélhuzalból viszont, csak az extra kemény lehet megfelelő szerintem, még kisebb csaliknál is.

Beszerzési forrás lehet barkácsáruházak, hegesztési szakboltok, eBay, Aliexpress, különböző csalikészítős külföldi webshopok.

Harmadik tipp, a wobblerek súlyozása

A heti tippben a wobblerek súlyozásáról fogok pár gondolatot megosztani.

A fahalakat nagyrészt valamilyen súlyozással készítik. Súly nélkül lehet készíteni működőképes minnow típusú csalikat (lásd Rapala Original és Husky széria), de más kialakításoknál mindenképp érdemes súlyozni. Erre a célra kézenfekvő megoldás ólom, acél vagy tungsten söréteket használni, manapság mind könnyen beszerezhető. Ha figyelembe vesszük az ártényezőt is, nagy valószínűséggel az ólom mellett tesszük le a voksot. Ez sörét, pálcaólom és lemez formában is olcsón megvásárolható. Hogy melyiket válasszuk, nagyban meghatározza a csali formája, térfogata és a súlyozással elérni kívánt mozgás, merülés vagy dobási tulajdonság. A következőkben, a teljesség igénye nélkül, ezeket veszem végig.

Minnow típusú csalik

Mint már korábban írtam, ez a típus készíthető súlyozás nélkül is. Viszont némi súly hozzáadásával jelentősen növelhető a dobástáv és lebegő/süllyedő tulajdonságot is adhatunk a csalinak. Kiindulásnak mindenképpen az 1:2 arányú súlyozást javaslom. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hasi vonószem elé a teljes súlymennyiség harmada, mögé kétharmada kerüljön, lapított lemez vagy sörét formában. Ha nem vagyunk a mozgással megelégedve, lehet variálni. Kisebb kéthorgos csaliknál akár a teljes súlymennyiség is a hasi horog mögé kerülhet, egyhorgos csaliknál pedig a képzeletbeli hasi horog fölé kerülhet a súly.

Crankbaitek

Nem mélyre törő crankek esetében vagy a hasi horog fölé kerüljön a teljes súlymennyiség, vagy a horog elé és mögé szorosan 1-1 arányban. Eltérni a az elől lévő súly növelésével érdemes. Pici, pl. domolykós wobblerek esetén a teljes mennyiség a csali első felébe kerüljön.

A mélyre törő crankek speciális kategória, itt a terelőlap hosszúsága sokat befolyásol. Itt a teljes súly a hasi horogszem és a terelőlap közé kerülhet, de ennek részletezését most kihagynám, mert terjedelmes téma.

Popperek/WTD-k

Ezen csalitípusok esetén a teljes súlyozás a csali hátsó harmadába kerülhet 1-3 sörét formájában. WTD-k esetében tehetünk súlyt a csali első negyedébe is, kb. az összsúlyozás negyedét.

A felsoroltakon kívül rengeteg variáció létezik, a teljesen testen keresztben átfutó súlyozáson át, a has külső részére felragasztott sörétig. A leírtak kiindulási alapnak tekinthetők és természetesen szabadon variálhatók. Kísérletezzetek! 🙂 Hajrá!

A negyedik tipp kicsit gyorsabban jött a szokottnál

A mai tippben megpróbálom nagyjából összefoglalni, hogy a terelőlap miként befolyásolja a wobbler különböző mozgási tulajdonságait.

1. A terelőlap és a csali síkjának bezárt szöge
Ez leginkább a csali merülési mélységét határozza meg. A vízszintes síkhoz képest 5-90 fok között lehet. Minél kisebb ez a szög, annál mélyebbre megy le a csali, ha pedig 90 fokhoz közeli terelőlap állást választunk egészen a felszínen fog úszni a csali.
Kiindulási alap lehet minnow és crank csaliknál egyaránt a 30-60 fokos szög.

2. A terelőlap szélessége
A wobblereknél a terelőlap szélességével a veretés amplitúdóját lehet szabályozni. Egy keskeny terelővel kis kilengésű, finoman verető mozgást tudunk előidézni, míg a szélesebbel a csali is szélesebben, botrázósabban fog mozogni.

3. A terelőlap hossza
Alapvetően a hossz azt határozza meg, hogy mennyire mélyre húzható le egy csali. Rögtön két részre bontom a témát. Az első eset amikor a vonószem a testben van és nem érintkezik a terelővel (pl. Rapala Original). Itt a megfelelően megválasztott hossz kardinális kérdés, mert csak így fog jól mozogni a csali. Túl rövid terelővel “bután” billeg, túl hosszúval pedig bukdácsol és könnyen kifordul. A hosszra vonatkozóan általános szabályok nincsenek, kísérletezni kell a jó mozgás eléréséhez.
Inkább a mélyretörő crankbaitekre jellemző, hogy a vonószem a testen kívül, a terelőlapon van átvezetve. Ennek oka a fent leírtakban keresendő. Ha nem így lenne, a csali bukdácsolna, nem úszna sehogysem. A vonószemet a terelőlap hosszának függvényében a lapka középső harmadában érdemes elhelyezni. Minél hosszabb, annál előrébb. Általános szabályt nem tudok mondani, mivel a csali formája és a súlyozása is szerepet játszik ebben.

4. A vonószem pozíciója a terelőlaphoz képest
Ha a vonószem nagyjából az orrcsúcsban van egy közeli terelőlap sűrűbb, kisebb amplitúdójú mozgást produkál. Minél hátrébb kerül, annál inkább szélesebb, billegősebb mozgás érhető el. Crankbaitek esetén a vonószemet egészen rá lehet hajtani a terelőre, ez növeli a wobbler stabilitását, de könnyen eredményezhet túlverető csalit is.

A fentebb leírt négy paramétert mindenképpen együtt kell figyelembe venni, mintegy rendszerként tekinteni rá, mert együtt határozzák meg a csalink mozgását. És mint korábban már többször is leírtam: Kísérletezzetek!

Zoltán Marcsó barátom alias Hungarianwobblers felajánlott egy különdíjat az általa kiválasztott pályamunkát beküldő wobbler készítőnek!

Helló! A wobblerkészítős pályázatban én is felajánlanék egy díjat az általam legegyedibbnek, legkreatívabbnak ítélt készítőnek!

Köszi Tomi!

Újabb felajánlás érkezett Nagy Gábortól Egy éves ifi balatoni jegyet felajánl a BHNp. Zrt.

Emellett felajánlott egy balatoni gázlós horgászatot annak a beküldőnek, aki az általa legjobbnak ítélt távdobó balinos csalit készíti el! Ehhez kérnénk a csali hosszának és súlyának a feltüntetését is.

Ne feledjétek a felsorolt díjakból egy faragó akár többet is megnyerhet!

Skill barátom a Zagyvahorgász weboldal szerkesztője és wobblerfaragó mester felajánlott egy wobblert a legifjabb versenyző részére!

Fátyol Csaba barátom is felajánlott egy wobblert az általa kiválasztottnak! Csak legyen annyi nevezőnk, mint díjunk! 😀

Újabb felajánlás Taskovics Balázstól! Az általunk három legjobbnak ítélt műcsali készítőjének fejenként felajánlott egy-egy kézi készítésű WTD csalit!

Újabb felajánlás Nacsa Gábortól!  Egy darab 23 gramm súlyú godfather minime jerkcsali az általa legjobbnak ítélt pályaműre.

 

Kategória: balsa, egyéb, faragás, hendméd | 2 hozzászólás